Magamban a Társam

Sebestyén Zoltán - Magamban a Társam

Közösségben létezni

2016. október 05. 14:39 - Zoltán Sebestyén

Mikor sok-sok hónappal ezelőtt feleszméltem 40 éves álmomból, bizony hatalmas döbbenet ült ki az arcomra. Ébredésem sorsszerű volt, és természetesen sokkszerű is, mint minden jelentős feleszmélés szunnyadó tudatosságunk ébredésekor. Észrevettem, hogy amit közösségnek gondoltam életemben, csupán a jelenkor deformálódott, végtelenségig manipulált tömegélete.

Időbe telt, míg átláttam racionális és intuitív érzékelés kettősségével azt, ami körülvesz minket itt a Föld nevű bolygón a jelenben, míg a sok összeesküvés elmélet és azokat tagadó manipulálás ellentétkáoszából kihámoztam a lényeget.

Te eltöprengtél már rajta, hogy mi az a közösség? Ha nem akkor ezt másként nem teheted, mint:

·         Először is keress egy hatalmas Diófát, lehet tölgy, vagy esetleg bükk is, és heveredj le alá!

·         Nyiss ki egy finom Szent György-hegyi fehér száraz bort, vagy mustot, ha nem fogyasztasz alkoholt, és kortyolgasd egyedüllétben.

·         Töprengj csendben, merengj önmagadon.

·         Sokszor ismételd meg ezt a tettet, meglásd, hasznára lesz életednek!

Amikor eme szertartást eleget gyakoroltad megtalálva önmagadban szépségedet, és nyugalmadat, rá fogsz lelni valamire, ami aztán elvezet a közösségi létezés gyökeréhez.

Mi az?

Az EGYség élmény. Amikor önmagadat nem elkülöníted, hanem összeolvasztod másokkal. Ez a kulcs!

Korunk nagy betegsége, az egoizmus, erről már olvashattál akár nálam, itt a blogon, akár szociológusoknál, vagy bölcsességtől átitatott szemlélődőknél. Ez nem is kérdés, hogy a jelen kort évszázadok múlva az egoizmus századának fogják hívni. A mértéktelen önzés és birtoklás iránti sóvár vágyódás talán már nem is fokozható tovább. A Földet irányító elit mindennél hataloméhesebb, a sznobizmus világvallássá nőtte ki magát, a „nekem jár”, „engem kényeztessen” szlogenek kisgyerekként mantrázódnak a tudatalattiba, a test, a kényelem, az anyagi javak fontosságának túlmisztifikálása lassan biorobottá, azaz lelketlen és szellemtelen zombikká változtatják a modern embert. Már az ezozizi világban is a programok zöme a pénzteremtésről, meg a test és az EGO kényeztetéséről szólnak, nézz csak körül! A jóga sport lett, az asztrológia divat, a Tarot kártyamutatvány, ami téged szolgáljon! MERT NEKED JÁR! És mindenki elmehet… aki Neked (EGO) nem passzos!

Az elkülönültség népbetegsége minden embert megfertőzött az elmúlt évezredekben, és ebből az elkülönült, önmagát valami féle különleges individuális teremtő Istennek képzelő egoista ember típusból nem is vezethet ki más, mint olyan paradigmaváltást hozó katarzis, amiben szó szerint elporlad az EGO önző és végtelenül pökhendi nagyzási mániája.

Hogyan? Szenvedések és fájdalmak során bekövetkező ébredés útján. Ismerős? Soroljam az összes nagy keleti és nyugati bölcset, aki így látta és látja az ember ébredését? Mert egyszer csak rájön az ember, hogy dolgok, amiben hisz, mint test, elme, gondolatok, érzelmek, EGO csupán múlékony illúziók, és a test halálakor elpárolognak, megszűnnek. Ekkor jön a sugallat, hogy találni kellene valamit, ami örök, ami mindig volt, van és lesz. Ez a pillanat, a felismerés pillanata pedig rendszerint hatalmas krízis egy racionális ember életében.

Bizony, az EGO által teremtett pokoli életből jellemzően akkor tud kilépni az egyén, és elindulni vissza, az EGYségbe vezető úton, amikor már elvesztette minden kápráztató és hamis kapaszkodóját önmaga korlátolt és beszűkült világában. Ekkor elérkezhet oda, hogy továbblát a test és egyéni lélek szűkös illúzióján, és megéli minden teremtett lénnyel és létezővel az EGYségét.

Amikor valaki találkozik önmagában az EGYséggel, akkor fogja tudni megélni másokkal is azt a harmóniát, amit a közösségi létezés jelentett sok évezreddel ezelőtt. Igen, sok évezrede, amikor még nem tömegben, hanem közösségben éltek az emberek.

Mi a különbség tömeg és közösség között?

Tömeg verődik össze egy koncerten celebet imádva, tömeg tüntet az utcán valamilyen politikai, vagy éppen katonai vezért szolgálva, és tömeg a gurut csodáló, áhítattól bódult önmagát spirituálisnak tartó ember is, amikor bálványt imád. A tömeg a modern emberé, aki önmagán kívül keresi az örömét, izgalom után sóvárog, állandó külső impulzusokra vágyva nyughatatlanul él. Mennyiszer vagyok szem és fültanúja, hogy emberek egy előadásomra izgalomért jönnek, tele elvárással, EGOtól túlfűtve, a nyugalom legkisebb jele nélkül. Látom, ahogy az elme kattogva követeli, hogy most aztán mutassak valamit, feleljek meg neki!

Ma tömegtudat van. Azt látom, bármeddig megyek vissza az időben, az írott történelemben nem találok közösséget, csak tömeget. Így nem csoda, hogy a mai ember megszokta, hogy EGO által kapcsolódik:

·         a személyes én valami céljával

·         bálványozni valakit, aki a tömeget irányítja (celebek, vezérek, guruk)

·         valami vágyódás vagy sóvárgás kielégítésére

·         Manipuláció hatására, valaki ellen fellépni (politika, háborúk)

Ezek mind a tömeg jellemzői.

A közösség, amit látok, érdek és célok nélküli. A tagok EGYségben élnek, egymással és a természettel, nem sóvárognak és vágynak szükségtelenül egyéni érdekeik kielégítésére, amikor találkoznak nincs elvárás, és örülnek a pillanatnak, a MOST-nak. El is hiszem, hogy ezt nehéz így elfogadni. Úgy menni egy programra, hogy ne legyenek elvárásaim, ami a személyes részt, az EGO-t táplálja. Csak gondold el, úgy mész egy programra, hogy nem vágysz semmilyen mérhető eredményre. Tisztán érzed, hogy ott a helyed, és akkor is jól érzed magad, ha nem változik semmi az életedben általa. Szükségesnek érezted, hogy részt vegyél, ezért elmentél, részt vettél, és azt is elfogadod, ha nem változik benned semmi, és azt is ha akár negatív, akár pozitív érzékeléssel igen. Minden jó, ahogy történik. Ez a sorsod útja.

Na, itt van a bibi, mert az EGO akarja a pozitív változást, és csalódott, kritikus, haragos, és még ki tudja milyen, ha nem kapja meg. Mondja az EGO: Fizettem ezért, elvárom, hogy hasznomra legyen! Figyeled! Milyen évezredes beidegződés az EGO túlfokozása. Mindenhova beivódott. Nézd, ahogy az ember a Földet használja, mert jár neki. Neki jár a Föld összes ásványkincse, hogy háborúra, erőszakra, önös fejlődési céljaira használja.

A közösség olyan, mint egy csendes és tiszta hegyi tó, nem ripacskodó, a cél a létezés csupán, az összetartozás élménye. A közösségben, ha zenél valaki, lényegtelen ki. A vezető önmagát háttérbe helyezve a közösség érdekei szerint cselekszik, ha szükséges. A tanítás személytelen, lényegtelen kitől ered. A közösségi programon az emberek kedvesen beszélgetnek, és örülnek a jelennek sóvárgás nélkül. A közösségben példaképek vannak bálványok helyett, és az emberek felismerték, hogy igazából szükségtelen elkülönülten látni egymást, hiszen mindenki EGY.

A közösség befogadó és elfogadó. A tömegé a harc, a közösségé a béke. A közösség csendben szemléli a világ szépségét, és nyugalomban teszi a dolgát, mit sorsa kíván. A közösség a Földet alázattal és szeretettel ápolja.

A közösség bölcs.

A közösség a szív dolga.

Sebestyén Zoltán

Szólj hozzá!
Címkék: önismeret

A bejegyzés trackback címe:

http://magambanatarsam.blog.hu/api/trackback/id/tr5911771947

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.