Magamban a Társam

Sebestyén Zoltán - Magamban a Társam

Felnőtt élet - félelem nélküliség

2018. január 12. 18:54 - Zoltán Sebestyén

... avagy jobb, ha felfelé kunkorodik az a szájszéle...

felnott_elet_felelem_nelkul.JPG

Második rend:

Félelem nélküliség

Hoppá!!! Ez meredek lesz, hiszen annyi mindentől szeretünk félni!

A minap megyek a lánykáimért, a nagyobbik ott baktat a járdán a város közepén, persze kiszúrtam, duda, fék, félreállás, bepattan, megyünk tovább a kicsiért… félreállás, beszélgetés és várakozás a zeneiskola előtt, a túl felén az útnak, szabályosan. Eltelik vagy 10 perc, már rég vége az órának, amikor mondom a nagynak, hol a húgod… Hát nem ott áll a zenesuli előtt a túloldalán a 4 sávos útnak, és bámészkodik, vár minket. Ablak le, kiabál, észrevesz, integet, hogy forduljak át a másik oldalra. Nézzük döbbenten a nagylánnyal, minek??? Integetek, hogy menj el a zebráig, és gyere Te át! Nem, bőszen integet, hogy forduljak át a 4 sávon keresztül, át a záróvonalon. Mi meg integetünk, hogy séta kisasszony! Majd látom, hogy jó tinisen fúj egy nagyot, és csóválja a fejét, és elindul végre a zebrához. Ott megáll, és tanakodik távolba nézve. Sehol egy autó még harmadszori körbenézésre sem, majd bátorságot gyűjt, és átjön a mi oldalunkra.

Beül az autóba, és duzzog sértett arccal. Én vigyorgok, és kérdem:

  • Mi a van kicsi szívecském? Miért e kitüntető duzzogás?
  • Mert meg akarsz ölni!

Aztán elmesélte visszatérve a múltba: a zenetanár közölte velük, hogy nagyon vigyázzanak a zebrán, ha lehet, inkább ne menjenek át, mert nemrég, egyszer, valamikor elütöttek ott egy anyát a gyerekével. Emiatt ő elhatározta, többet nem megy át a zebrán, mert nem akar meghalni.

Lássuk csak, a drága nevelő testületi barátom, milyen szép példát állított a gyermek elé. Megmutatta, hogy kell félni, félelemmel balesetet teremteni, és a félelemmel teli élettel kapcsolatban remek példát mutatni.

Hibás ezért? Dehogy hibás, úgy éli az életét, ahogy akarja.

Legalább volt alkalmam beszélgetni a lányaimmal a félelemről. Amire hazaértünk, mindenféle jó példán keresztül elmeséltem nekik, hogy amitől félünk, az bekövetkezik. Ha félsz, hogy elütnek, elütnek. Ha félsz, hogy leesik, leesik. Ha félsz, hogy rossz jegyet kapsz, rossz jegyet kapsz. Aztán az adu ász tiniknél: Ha félsz, hogy elhízol, elhízol!

Drága 18 évesnél idősebb barátom, aki ezt most olvasod:

AMITŐL FÉLSZ, AZ BEKÖVETKEZIK!

Ez nem vicc, és nem is új! Ezt mantrázza minden önismereti, motivációs és spiri guru, meg aki egy kicsit is jártas a kvantum fizikában, az is.

Jaj, úgy félek, hogy elkapom az influenzát, pedig még be is oltottak. Elkapod!

Jaj, olyan félelmetes ez a kutya, biztos megharap! Megharap!

Milliónak a 23. hatványa példa van arra, hogy mennyit büntette már magát az ember párkapcsolatban, munkahelyen, szabadidős tevékenység közben a félelmeivel.

Mégis csináljuk.

Nem megy az élet, nyög a nép, szenved, és mégis csinálja!

Fél.

Minél jobban nem megy így az élet, félelemben, annál jobban csinálja!

ŐRÜLET!

Gyermekélet felnőtt gúnyában.

Milyen a felnőtt élet?

Odamegyek a zebrához, és látom magamat, amint biztonsággal áthaladok, nem is kérdés. Amikor találkozok egy kóbor kutyával, kihúzom magam, és határozott léptekkel haladok, ha mégis szemtelenkedik, és meg akarja csípni a bokámat, mert tökös, akkor leüvöltöm a fejecskéjéről a szőrt fejhangon. Hidd el, fejvesztve (szőr vesztve) fog menekülni. Még jobbat mondok, de ez egy későbbi téma, eleve nem teremtek olyan helyzetet, ahol a kutya belém akar kóstolni, mert nem félek.

A felnőtt élet egyik csalhatatlan ismertető jegye, hogy az élet derűs oldalán állok, és a lehetőségeimet és értékeimet látom folyton kapcsolataimban, élet művelésemben, egészségemben.

De jó, látom, hogy jobban van a beteg párom, milyen jó, hogy újra egészséges! Vagy: Istenem segíts kérlek, mert a páromnak gennyedző fülcimpla kórsága van és nagyon rosszul van és olyan beteg!

Különbség: A párod támogató közeget kap az elsőnél, hátráltató félelem közeget a másodiknál.

De jó, munkanélküli vagyok, mennyi lehetőség vár rám, nem győzök válogatni. Vagy: Istenem, legyen már valami munkám, mert éhen halok, és ég a pofám a családom előtt is.

Különbség: Munkahelyed lesz, csodás, a másodiknál meg talán lesz valami melód, ami szar és alig fizetnek.

Most jön a hab a tortán, kifejezetten párkapcsolati életterületen 2 példát választottam, figyelj, mert ezek szép mérőszámai a felnőtt életnek:

Félelem mentes döntés és véleménynyilvánítás:

Valami komfortzónámon kívüli a kapcsolatomban:

  • gyermekként (bármilyen idősen): kussolok, vagy rikácsolok, vagy bunkó és cinikus vagyok, vagy megsértődöm, vagy féltékenykedek, a félelem arcainak végtelen formáit veszem magamra
  • felnőttként: Kedvesen leültetem a párom, és elmondom neki, hogy ez most nem fér bele. Félelmek, aggódás és szorongás nélkül, mert mi bajom lehetne? Ha a felső dolgok közül reagál irányomba, az az ő dolga és gyermekélete, ha meg hasonlóan reagál hozzám, az egy felnőtt és derűs párkapcsolat alapállása. Ha én már felnőtt vagyok, felnőttel tudok együtt is élni. Ám előbb nekem kell felnőttként élnem, ha szeretnék felnőtt kapcsolatot!

Ismét:

Előbb nekem kell felnőttként élnem, ha szeretnék felnőtt kapcsolatot!

Félelem mentes befogadás:

Randizni megyek:

  • gyermekként (bármilyen idősen): Izgulok, agyalok, hogy viselkedjek mert tele vagyok vesztenivalóval, és félelemmel, hogy egyedül maradok, csinos-e a ruhám, jajjjj csak tetszek neki, vagy éppen a tükörképe: ez is egy állat lesz úgyis, mert minden férfi/nő…, lemondom az utolsó pillanatban, vagy éppen maszkot veszek fel, a legjobb arcomat, amivel eladható vagyok, stb.
  • Felnőttként: Odamegyek, könnyedén csevegek, nyitottan, kíváncsian, hiszen csak nyereségem és örömem van, megismerek egy új embert, aki akár a párom is lehet.

Egy jó gyakorlat:

Figyeld magadat 1 héten át minden áldott pillanatban. Figyeld, hogy mikor cselekszel, gondolkodsz és beszélsz a félelmeidre és hiányaidra kapcsolódva, mikor hozol döntést így, bármilyen döntést az életedben, és mikor ennek tükörképével, a bizalmaddal, a hiteddel, vágyaddal, reményeddel, erőddel, szereteteddel.

Csak figyeld magad egy hétig, nagyon sok tanulsága mellett ráadásul gyakorolhatsz egy kis önfegyelmet, kitartást és fókuszt is, ami megint a felnőtt élet velejárója.

A félelmek nélküli rendje az életnek egész kellemes időtöltést biztosít ebben az emberi létezésben. Hidd el, megéri kipróbálni, hogy aztán kedvet kapj hozzá!

Fura iróniája az életnek, hogy igazából a legjobb példaképek az egészen kis gyermekek, éppen kilépve csecsemőkorból. Nekik még nincs beprogramozva az agyukba, hogy félni illik és kell. Figyeld őket, 2-3 éves korig tanulj Te tőlük, és ne tömd az agyukat a sok nem szabaddal!

Váljék javadra, amit itt olvastál, és ha ismersz olyat a környezetedben, aki félelem nélkül szeretné élni az életét, és segítségre van szüksége, mond neki, hogy nyargaljon el hozzám, van rá mód:

http://magambanatarsam.blog.hu/2017/09/13/egyeni_konzultaciok

http://magambanatarsam.blog.hu/2017/12/19/ujrainditas_alapallas_valtas

http://magambanatarsam.blog.hu/2017/09/27/e_l_sz_egyeni_onismereti_kurzus

Sebestyén Zoltán

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://magambanatarsam.blog.hu/api/trackback/id/tr2813566149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.