Magamban a Társam

Sebestyén Zoltán - Magamban a Társam

Erős nő – Erős férfi

2015. december 27. 12:39 - Zoltán Sebestyén

2. rész: párkapcsolati sérült, bizalomvesztett nők

Hozzám forduló hölgyek többsége ebben a cipőben jár. Sokan ítélkeznek felettük, akik kívülről, rosszindulattal, vagy éppen sajnálattal figyelik őket. Számomra mind az ítélkezés, mind a sajnálat egyformán haszontalan, nem tesz hozzá az ő életükhöz, csak gyengíti azt. Ők egy különös világban élnek itt a keresztény Európában, ahol a monogám kapcsolatokon kívül minden más alapvetően elítélendő. Nincs könnyű helyzetük, mert ahhoz, hogy ki tudjanak lépni a zárt világukból, hatalmas önismereti munkára, karma oldásokra és vonzásváltozásra van szükségük.

Amit még megfigyeltem, hogy Erős nőnek tartják sokan őket, mert egyedüllétükben helyt állnak mindkét nem szerepében, sokaknak ebben az illúzióban évekig sikerül kihűlt szívvel távol tartaniuk a valódi belső értékeiket, és csak kifelé élnek, hogy mindenki lássa, milyen erősek. (Távol álljon tőlem az ítélkezés, csupán tényszerűen leírva a tapasztalataimat tárom elétek, számomra miért nem tartoznak ők az erős nő szubjektíven magamnak alkotott képébe.) Hány megosztást látok naponta a közösségi oldalakon, ahol egyedül pózol egy hölgy arcára merevedett önbecsapással, büszkén kiállva, hogy minden férfi mehet a … Egyedül nevelve gyermeküket, vagy teljes egyedüllétben, saját felelősségüket elhárítva, szívükben megkeményedve, bekérgesedve ítélkeznek a férfiak felett, és szintén magányos barátnőiknek keseregve, panaszkodva: Hol egy igazi férfi?

Azt gondolom, hogy a keménység nem erősség, főleg egy nőnél. Szuperhős szerepben tetszelegni, és közben esténként mikor nem lát senki összetörten, magányban sorvadozni, embert próbáló élet. Jellemző, hogy párkapcsolatban élnek gyermekükkel, vagy egy kutyával, vagy szülőkkel, bizony hely sincs egy férfi számára. Nők ezrei élnek így, kifelé valami erős nő féle álarcot ragasztva magukra, befelé meg végtelen szomorúságban, magányban. Idealizálják magányukat, nekik nem kell egy kolonc, meg különben is minden férfi senkiházi!

Az univerzum egyik alaptörvényére, miszerint a környezetem azt tükrözi, amilyen én vagyok, ezer ragyogásommal és csúfságommal, náluk is igaz. Sajnos ők önmaguk csúfságát engedik meg visszaáramolni a világból, a szépségüket tagadják félelmeikkel, sérüléseikkel. Különös tragédiájuk ezeknek a hölgytársaimnak, hogy múltjuk csalódásai és keserűsége határozza meg aktívan uralkodó érzelemvilágukat, és szinte kényszeres intenzitással hívják be újból és újból azokat a külső impulzusokat, amelyekkel fent tudják tartani önmagukban a fájdalomtest táplálásához szükséges energiákat. Ebben a létállapotban még Jézus, vagy Buddha is tolakodó, férfiállatként látszódna abból a perspektívából, ahonnan a sérülések hatására aktívan kivetítő fájdalomtest teremt. A fájdalomtest mellet csak epizódszerepet kap a szeretettest, a nő ragyogása, szépsége, ami pedig ott rejtőzik a mélyben, és hívná életre a társat, aki hozzá való…

Sebestyén Zoltán – Magamban a Társam

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magambanatarsam.blog.hu/api/trackback/id/tr188202108

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.