Magamban a Társam

Sebestyén Zoltán - Magamban a Társam

Megfeleléslét

2015. december 27. 07:15 - Zoltán Sebestyén

A megfeleléslét hosszabb/rövidebb ideig sokunk életében jelenlévő párkapcsolati minőség. Jellemző ránk, hogy belecsúszunk, pontosabban szólva alácsúszunk valakinek, vagy valamilyen elvárásnak, külső mintának.  Ketté is választom rögtön a fiatalkori és a felnőtt esetet!

Gyermekkorban, kora tinikorban azt tapasztaltam, akkor alakul ki, amikor a gyermek a szüleinek, vagy nagyobb testvérei mintájának akar megfelelni, ezért már egész korán párkapcsolatra törekszik, ahelyett, hogy a barátkozásra, egyéb társas kapcsolódásaira figyelne. Persze ez nem baj, ám ilyenkor nehezen felfedezhető csak a gyermeklét felhőtlen párkapcsolati motívuma, inkább egyfajta erőltetett ragaszkodás, görcsös szagú kapaszkodás jellemzi. Kívülről minden szépnek tűnik (főleg a szülők számára), ám belenézve a kapcsolódás energiaterébe, bizony az összetartozást nem a belső erő táplálja, hanem annak pont a hiánya, a megfeleléskényszer mögött megbújó önbizalomhiány, belső önértékelési zavar, szélsőséges esetben teljes maghiány okozza. „Valakivel lennem kell, ezt látom a szüleimnél, testvéreimnél, egyedül senki vagyok!” Ha még hozzájön az a motívum is, hogy a haverok/barátnők előtt is felvágjon a tini, bizony akkor borítékolható egy szimbiózishoz hasonlatos tini kapcsolódás. Persze még mindig jobb, mintha egyedül lenne, és elesettnek, gyengének érezze magát, ám a szülő felelőssége ilyenkor meglátni gyermekében a sérült részt, és tenni érte, foglalkozni az önértékelésével, önképével.

Felnőtt korban a megfeleléslét nagyon sokféleképpen nyilvánulhat meg. Leggyakoribb, amikor áthozva a gyermeki mintát, már nem feltétlenül a szüleinknek, hanem valamilyen más külső elvárásnak akarunk megfelelni. Lehet ez társadalmi, vallási, családi minta. Mondanom sem kell, a klasszikus patriarchális kapcsolódási elvárás, annak megfelelés számos nő életét korlátozza be egy olyan férfi mellé, aki mellett élhet lehajtott fejjel, alácsúszva. Ez csak egy, ám annál jellemzőbb megfelelési létállapot a szokásoknak, félelmeknek, belső szorongásoknak.

Másik az uralkodó keresztény modell. Amikor elváltam, édesanyám egy évig gyászolta a tékozló, rosszéletű fiát, hiszen nem feleltem meg az ő értékrendjét, és általában generációjának értékrendjét uraló holtodiglan kapcsolati modellnek. Na bumm!!! Ilyen szar alak vagyok, aki elvált. Máig azt gondolom, és az élet igazolta is, exemmel jól döntöttünk. Ha meg akartunk volna felelni a külső elvárásoknak, ma együtt lennénk, és nem vagyok biztos benne, hogy hasonlóan szép életünk lenne, mint most. Ha véget ér egy lélekszövetség, akkor menni kell.

Aztán jellemző megfeleléslét szituáció még, amikor az egyik fél érzelmileg jobban kötődik a másikhoz, ezért szolgálja, és nincs meg az egyensúly a kapcsolódásban. Ilyenkor két ok lehet!

Az egyik egy karmikus szolgálati háttér, ami ráerősít, támogatva az érzelmi oldalt, hogy oldódjon a sorsszerű küldetés. Akik csak pszichológia eszközeivel akarják feltérképezni a kapcsolódást, sokszor zsákutcába jutnak, mert szemükkel (elméjükkel) túl közel néznek. Ilyen kapcsolatban másodlagos fontosságú a szülői, fiatalkori környezeti háttér, első a sorsszerűség. Ettől függetlenül meggyőződésem, hogy nincs az a súlyos karma, ami egy életre kötelezne bárkit is, hogy megfeleléslét kapcsolatban éljen, és szolgáljon valakit.  Idővel ki kell állni magáért az embernek, és helyreállítani a két fél közötti energiaáramlást, kiegyensúlyozni a kapcsolódást. A karma pont így oldódik, ha a mintát nem követi, hanem felülírja, és elengedi létrehozva egy megbocsájtáson alapuló szeretetkötődést.

Na és a szülői minta!  Spirituális emberek meg ezzel nem törődnek jellemzően. Azonnal rohannak jóshoz, látóhoz, ahelyett, hogy kicsit megvizsgálnák a saját életük első felét, mi történt velük, milyen mintákat hoz a szülőktől, családból, kultúrából. Megfelelés kényszere sokszor csak egy szimpla másolás, olyan szereppel azonosul automatikusan, amit kiskorában tanult. A továbblépéshez, kapcsolatának helyre tételéhez sok belső munkára van szükség, gyakorlásra és keserves felismerésekkel teli átsírt éjszakákra. Ez van. Ha valaki szolgaként él, és ki akarja emelni önmagát ebből a szerepből, először egy kicsit meg kell halnia, és utána lehet újraépíteni a belső magot az alapoktól!

Hangsúlyozom, hogy a megfeleléslétnek mind a karmikus, mind a pszichológiai háttere egyszerre van jelen, kevés az olyan ember, aki életében csak az egyik az ok a gyökér ok. Mindkét részt vizsgálni kell az egyensúlyi állapot megtalálásához, és a jó hír, minden belőlünk indul ki, ott van magunkban.

Szólj hozzá!
Címkék: Létállapotok

A bejegyzés trackback címe:

https://magambanatarsam.blog.hu/api/trackback/id/tr518201588

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.