Magamban a Társam

Sebestyén Zoltán - Magamban a Társam

A változások útján

2016. január 05. 20:02 - Zoltán Sebestyén

„ÉN NEM AKAROK MEGVÁLTOZNI!”

Egyszer, évekkel ezelőtt éppen lelkesen érveltem a változások fontossága mellett, amikor erős indulatokkal átitatva kaptam arcomba ezt a mondatot. Bevallom férfiasan, lefagytam, addig egyáltalán nem volt a valóságom része, hogy valaki a változásoktól annyira fél, hogy még beszélgetni sem hajlandó róla, hiszen a mondatot még kiegészítve néhány rólam lemondó résszel sarkon fordult, és otthagyott. A szituáció párkapcsolati volt, és a beszélgetést a rengeteg különbözőség felismerése okozta, ami rombolta a kapcsolódást. Ekkor döbbentem rá, hogy talán ez lesz a legnagyobb különbözőség, amit át kell hidalni, ha egyben szeretném tartani a kapcsolatot.

Lássuk csak, mi volt a két nézőpont:

„A” verzió: Amikor két ember párkapcsolatban él, jó mérlegként úgy gondoltam, törekedni kell az egyensúlyra. Ennek szerves része, hogy felismerve a kapcsolatot széthúzó különbözőségeket, azokat közös elhatározással kell közelíteni mindkét fél megelégedésére. Változzunk, hogy a gyengeségből erőt kovácsoljunk, és miközben tudatosan oldjuk a zavaró különbözőségeinket, addig is erősödik a szeretetszál, ami összeköt.

„B” nézőpont: Én ilyen vagyok, nem akarok változni, akkor biztosan nem Te vagy az IGAZI, mert az IGAZIval minden álomszerű, nem kell változni, örök szerelem ég a szívünkben, és nincsenek problémák. Nem kell ezt túlagyazni.

Mai érzékelésemmel talán még szembeötlőbb, hogy mennyire a két véglet találkozása volt ez a „beszélgetés”. Az „állandó” a „folyton változni akaróval” kötött szövetséget.

Később, jó néhány hónap után, amikor már egyedüllétben töltögettem magam találtam rá egy olyan mondatra magamban, ami aztán jó alapot adott a jelenem társszövetségének. Azóta is sokszor használom ezt a mondatot, mert benne van a feloldása a poláris végpontoknak. Így hangzik:

„Szeretlek és elfogadlak az állandóságaiddal, és a változásaiddal egyetemben!”

Ennyi!

Kicsit bővebben, messzebbről közelítve:

Sokat tanakodtam annak idején, vajon hol van egy kapcsolat egyensúlya az állandóságok és változások vonatkozásában. Vajon a hit, hogy úgy találkozunk valakivel, hogy semmit nem kell összehangolódni, csak végtelenül áramló szerelemérzés vesz körül minket tündérfátylakkal óvva, konfliktusnélküliséggel ajándékozva egy életen át igaz lehet? Nyilván az én valóságomban nem, és még nem is találkoztam ilyen párkapcsolattal 40 év alatt. Olyat láttam nem egyet, hogy leélték egymás mellett az életüket szeretetben, ám sokat tettek ezért az állapotért, elfogadták a másságát, a hóbortjait, és a komfortzónán belüli különbözőségeit a másiknak. Tettek a kapcsolatért. (Azért ha valaki már legalább 10 éve él egy együtt valakivel súrlódások nélkül szerelem ittasan, és még konfliktusuk sem volt, semmit nem kellett tenni a kapcsolatért, az keressen meg engem, mert csodájára szeretnék járni, és tanulni tőle!)

Miután elméletben elfogadtam a tényt, hogy vannak olyan emberek, akik a tiszta változás nélküli életben hisznek, – párkapcsolati szempontból – elgondolkodtam, vajon az én törekvésem a folyamatos összehangolódásra, változásra, tudatos ön- és kapcsolatvizsgálatra normális-e, vagy kettyent vagyok. Arra jutottam, hogy igen, szélsőséget képviselek. Valóban sokszor túlagyaztam a különbözőségeket, és ezzel generáltam egy olyan feszültséget, ami aztán konfliktusban teljesedett ki. Amire a figyelmedet fordítod, annak adsz teret életedben. Ebből a felismerésből jutottam aztán oda, hogy átértékeltem a változások és állandóságok szerepét az életemben.

És most jön az írásom esszenciája:

Ma hiszem és élem, hogy létezik egyensúly egy kapcsolatban a változások és állandóságok poláris tengelyén. A társamnak és nekem is legyenek olyan értékeink, amik egymástól függetlenek, amik a belső erő alapját jelentik, és köréjük épülhet a test-lélek-szellem stabil egyensúlya, egy erős MAG, individuum. Ebből a belső erőből aztán intuitívan, érzésekre figyelve élhetjük meg egyéni, és társas változásainkat, amik a személy és a kapcsolat fejlődését szolgálják, erősítik a közös értékeket, élhető szintre hozzák a különbözőségeket. A változások szükségesek, és jót hoznak életünkbe, ha átitatja őket a tudatosság finom aromája. A változás jó, ahogy jó az értékekre és önismeretre támaszkodó állandóság is. Mindkettő jó, mindkettő szép, és attól tud szép lenni, ahogy magunkból kiáramoltatjuk!

Sebestyén Zoltán – Magamban a Társam

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magambanatarsam.blog.hu/api/trackback/id/tr348244116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.