Magamban a Társam

Sebestyén Zoltán - Magamban a Társam

Megbocsátás útja

2016. január 11. 09:21 - Zoltán Sebestyén

Megbocsátás útja

Ez az írásom nem lesz egy könnyedén emészthető hétvégi lányregény, ám ha valóságodba tudod emelni, akkor a megbocsátás innentől életed szerves részévé válhat tudatos, belső munkával.

Induljunk ki az egységből, mert mindennek ez a kulcsa. A kezdet és a vég. Ha most hallod először az egység filozófiáját, akkor örülök, hogy elhozhattam a hírét. Ha már ismerted, akkor boldog vagyok, és remélem Te is!

Az egységben minden egy. A forrásból kiáramló energiaként válunk végtelen számú lélekké, ám ettől még ugyan annak az „egy”-nek vagyunk a része. Az egy születik le ide, a földi környezetbe is, materializál emberi formát, létrehozza az EGOT, és ezzel az esélyét, hogy végtelen sokszínűséggel azonosíthassa önmagát. Számtalan hagyomány és vallás hitrendszerében ebből tanításból ered az élet, az egységből. Az egységből indul a lélek a földi síkra, ahol aztán kettéválik fizikai kivetülésében, nővé és férfivá. A dualitás magában hordozza az összeolvadás és az elkülönülés minőségét egyaránt, és a lelkek szabadon döntenek, melyik utat járják be közösen kapcsolódásukkor. A találkozások magukban rejtik mindkét minőség lehetőségét, a hasonlóság megélésén keresztül az összeolvadásét, és a különbözőségek és konfliktusok tapasztalásának útján az elkülönülést.

Nem véletlenszerűen találkozik két ember egymással, hanem a nagy életterv része, amit a lélek földi életciklusában még a leszületés előtt megalkot. Szubjektív érzékelésemben a lelkek végtelen számú tervet szőnek a párkapcsolati megtapasztalásra is, és az informatikában is megjelenő „ha” kapukkal teszik tele az életet, amik esélyt adhatnak a találkozásoknak, és a tapasztalásoknak. Ahogy a földi életben tapasztal egy lélek, járja az útját, úgy hívja életre az eseményeket, és a szereplőket. Miután minden életpillanatunkban szabadságunk jogán dönthetünk róla, hogy sorsunk melyik ösvényét szeretnénk járni, így a párkapcsolati életünket is számtalan alternatív lehetőséggel tapasztalhatjuk meg. Vonzzuk magunkhoz azt a szereplőt, és sorsszerűen behívjuk életünkbe, akire ráhangolódtunk, aki uralkodó vágyainknak, belső rezgésünknek megfelel.

Bár bonyolultnak tűnhet, amit leírtam, remélem, értitek a végtelen egyszerűségét, ahogy élünk, és gondolkodunk, ezzel létrehozzuk a találkozás lehetőségét, és a lelkek sorsszerűen (karma keleten) összekapcsolódnak a földi síkon. Vágyaink azt hívjál életre, akire szükségünk van, hogy tanuljunk vagy gyógyuljunk, és persze új életteret adjunk egy újabb lélek leszületésének.

Az első lélegzetünk pillanatától teremtjük a tapasztalásainkat. Szülőket választunk, akik alapvetően segítenek létrehozni a személyiség szerkezetünket (ebből él a pszichológia), ám ne feledjük, őket is mi választottuk, hogy azt tapasztalhassuk meg, amire szükségünk van sorsszerű életutunkon. Apám és anyám az én választásom, nem másé! Bármilyen gyötrelmes, vagy üdítően gyönyörű a gyermekkorom, azt én választottam, csak én vagyok a felelős érte szellemszinten! Ez fontos adalék, hogy megértsd és megélhesd a megbocsátást!

A megbocsátás annál nehezebb és megvalósíthatatlanabb, minél jobban anyagba van süllyedve az élet. Ha valaki csupán a testével azonosítja önmagát, a fizikai létezés az egyetlen valósága, gyakorlatilag nem létezik megbocsátás. Bántották, fájdalmat okoztak annak a beszűkült fizikai lénynek, aki önmaga, ez haragot és elutasítást szül. Egész életében neheztelni fog, és amire élettelen hússá válik, szinte egy barátja sem akad, akire szeretettel tudna gondolni.

Minél jobban kinyílik az ember a saját magasabb érzelmi és szellemi minőségeire, a megbocsátás, mint energia, egyre otthonosabbá válik a létezésében. Önmagunk megismerésének folyamata során szükségszerűen elérkezünk kitartó kíváncsiságunk és felfedezéseink nyomán, hogy az élet nem egy húsdarab csupán, hanem végtelenül ragyogó energiák különböző rezgésének csodálatos harmóniája. A megbocsátás is energia, egy rezgés, amit akkor tudunk átélni, ha részeinkkel tudatosan kapcsolódunk hozzá. Tenni kell ezért, nem jön magától, önismeretet, tudatos belső munkát kér.

Éljük az életünket, szülői minták alapján, iskolától, a TV-től, környezetünk hatásaitól formálódva. Bár minden nap változtathatunk a teremtésünkön, ezáltal új valóságot létrehozhatunk, ám csak kevesen élünk ezzel a hatalmas szabadsággal, legtöbbünk ragaszkodunk néhány forgatókönyvhöz a végtelen számúból. Emberi létezőként már csak ilyenek vagyunk, szeretjük korlátokkal körülvenni magunkat.

A párválasztás is alapvetően a mi döntésünk. Uralkodó energiánkra és vágyainkra csatlakozik rá egy lélekszövetségünk, egy a végtelen számú lehetőségek közül, akivel azt a minőséget akarjuk megélni, amivé értünk ittlétünk során. Ő pont olyan a megismerkedésünk pillanatában, mint amire vágyunk, hiszen erre az energiára csatlakozik. Bizalmatlan vagy? Akkor ő biztosan okot fog adni rá, hogy megélhesd benne a bizalmatlanságodat! Félénk vagy, és félsz tőle, hogy ő majd ezt nem szereti? Így fog történni!!! Sorolhatnám végtelenségig, hogy az összes párkapcsolati félelmed valóra váltod általa, ez nem kérdés! Amikor sértve, bántva és megalázva érzed magad, tele vagy fájdalommal, akkor jusson eszedbe, ezt mind TE TEREMTETTED, mert ezt akartad megtapasztalni. A tudatalattidba életed során olyan mintákat rögzítettél, hogy vonzásod hatására Ő érkezett el hozzád, és kérésednek megfelelően az összes uralkodó félelmednek teret adott! Amikor mutogatsz rá borzasztó sértettségedben, vagy végtelen szomorúságodban, akkor állj meg egy pillanatra! Vajon nem pont ezt a tanítást hozta el Neked? Vajon nem inkább hálásnak kellene lenni, hogy eljött hozzád, és tanított Téged? Állj ki jobban magadért, engedd el a rossz, számodra fájdalmas mintáidat! Ne a félelmeidet, hanem a szeretetedet teremtsd! Ne korlátokkal, hanem lehetőségekkel vedd körül magadat! Jesszusom, az a nő, vagy férfi olyan tükröt tart eléd, amiben megláthatod, miért nyomorogsz, gyötrődsz, vagy boldogtalan, miközben egész más is lehetnél!

Hitem szerint a megbocsátásra való képtelenség, és annak rendszeres gyakorlása nyomort, passzivitást, betegségeket, és korai halált hoz a lineáris idősíkon értelmezett földi életben. Harag, neheztelés, rosszmájúság, folyamatos őrlődés, és energetikai lecsökkenés a következménye. Amikor valaki nem tudatos, és nem érti meg a másik tanítását, csupán a fájdalmában szeret tocsogni, az benne rezeg a megbocsátásra való képtelenség alacsony létállapotában! Természetesen, aki így szeretné élni az életét, az tegye, joga van hozzá, csak legyen tisztában, mivel jár!

A megbocsátás egy tudatos cselekedete az életnek. Belső erő és hitrendszer szükséges hozzá. Átlátod saját szemüvegeden keresztül a lélekkapcsolódásokat, megérted a szíveden át a sorsszerűségét, és tanítását a másik ember életedben való megjelenésének, és cselekedeteinek. Valóságodba emeled fájdalmaidon felül emelkedve a lélekszövetségesed tanításait, ezeket tudatosítod, megköszönöd neki, és a tapasztalatokkal gazdagodva továbblépsz egy magasabb minőségbe. A valódi megbocsátás nem egy spirituális hókuszpókusz, amivel eltakarod mások szeme elől a fájdalmadat! Nagyon sokszor látom spiri közegben, hogy édesmázosan beszélnek a megbocsátásról, közben meg levetve a jelmezt tele vannak fortyogó haraggal, gyötrődéssel.

A valódi megbocsátás egy átformálódás eredménye. Megértem nem csak a szívemmel, hanem a tudatos énemből lehozott információkkal bekódolom az elmémet is, hogy miért volt jó nekem az a tanítás. Hálás vagyok anyámnak, apámnak, páromnak, barátomnak, hogy megtanított valamire, még ha az rettenetesen fájt is, és elengedem őt és a hozzá viszonyuló neheztelésemet! Mikor a tanítást megértem, és megváltozom, hirtelen elpárolog a neheztelés is. Hidd el, ez így van, sokszor megéltem. A valódi megbocsátás felemel, könnyeddé tesz, alkotóvá, cselekvővé! Nyitott leszel a világra, életigenlő!

A megbocsátás útján járva hála van a szívedben. Köszönet a segítségért, hiszen komoly feladatot vállalt magára, mikor általa élhetted meg a mélységeidet, a fájdalmadat. Megtapasztaltad, tanultál belőle, megváltoztál, hálás vagy! Ez a megbocsátás útja!

Sebestyén Zoltán – Magamban a Társam

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magambanatarsam.blog.hu/api/trackback/id/tr438260866

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.