Magamban a Társam

Sebestyén Zoltán - Magamban a Társam

Én vagyok...

2016. január 15. 12:38 - Zoltán Sebestyén

Vajon te hogy azonosítod magadat? Amikor megkérded magadtól, vagy valaki egy váratlan szituációban neked szegezi a kérdést… Ki vagy te? Hogy reagálsz? Megélted már tudatosságod hajnalán, - amikor éppen elszakadtál a beléd sulykolt rutinreakciók automatizmusaitól - hogy hosszú körmondatokban fejezted ki önmagad fejlett, a köznéptől elszakadt nagyszerűségét? Vagy a következő lépcsőfokot, amikor pofára esett az elméd, és egy óriási káosz közepén kapkodtad a fejedet, hogy tényleg: Ki is vagyok én?

Már jó ideje foglalkoztat engem is a válaszom, és bizony kíváncsisággal teli nyitottsággal fogadom be mások önmeghatározását szerte baráti, ismerősi körömben, és természetesen az egyéni tanácsadásaim alkalmával is szinte mindig valahogy rákanyarodunk erre a témára. Ahány ember, annyi válasz, mondanom sem kell, így már az idők során kialakult bennem, hogy a szavak mellett az embert is figyelem, miként éli meg önmagát, milyen érzelmekkel tölti meg mondanivalóját.

A legrégebb, amire vissza tudok emlékezni gyermekkoromból, amikor óvodában tisztán fizikai szinten éltem meg önmagam, mint a leggyorsabb futó (Tibikét előzve), nagyon pajkos, sokat mozgó kiskölök, akit egyébként szeretett a dajka (Baba néni), mert olyan szép kislány fejem volt, meg szófogadó is voltam. A legfrissebb élményem: a most, hogy itt ülök, és Isten-énem gyermekeként azonosítom magamat. A kettő között elég nagy utat tettem meg, ahogy életem tanulóösvényét jártam. Minden nap szinte találkozok olyan emberrel, aki valamelyik megélt szakaszomat idézi fel bennem, vagy azt, ami még vár rám.

Ma a jelenemben éltem, miközben a saját életszemléletemmel szinte teljesen megegyező hölggyel beszélgettem, tegnap meg idő utaztam, amikor egy lány szinte érzékelhetetlenségig leélt önbizalmának roncsaiból megfogalmazott énkép jött velem szembe. Idő utaztam, mert igen, volt részem az önértékelés olyan fájdalmas mélységében is, amikor még tükörbe sem néz az ember, mert nem kíváncsi arra a szerencsétlenre. Van ilyen, bizony, és bármelyikünkkel előfordulhat. A felelősségünk önmagunkért, a tudatosság nagyszerűségével karöltve természetesen a legmélyebb válságból is kisegít, ha akarjuk… Én akartam. Szorítok a lánynak, hogy ő is akarja a fényét látni, hogy milyen gyönyörű valójában, ha tisztán azt a lényt érzékeli, akit nem gátol az elme ego játéka, nem szorítja a torkát minduntalan a fájdalomteste, hanem teret enged önmaga szeretetének.

Egyszer egy ismert jógatanártól hallottam egy nagyon emlékezetes megfogalmazását az „én” állapotnak, méghozzá: ÉN. Igen, ilyen szimplán. És értelmezésként hozzáfűzte, hogy ez kifejezi számára az „Egység”-ből eredő létélményét, a „vagyok”-ra meg nincs szükség, hiszen az az EGO terméke. Ő egyszerűen ÉN. Ennyi. Nekem tetszett, lehet, valamikor még részem lesz egy hasonlóan letisztult énkép.

Ki vagy Te? Rajtad áll! Olyannyira, hogy nincs senki másnak joga ezt helyetted meghatározni! Neked viszont Drága TE, ki ezt olvasod, óriási felelősséged megtenni! Senki, ismétlem, senki nem mondhatja meg NEKED ki vagy Te! Tükröket tarthatnak, ám rajtad áll, hogyan hasznosítod őket! Ha Te úgy döntesz tudatosan vagy tudatlanul, hogy félelmeid és szorongásaid fátylán keresztül, görnyedten botorkálsz az utadon reményt vesztve, hát tedd, jogod van hozzá! Senki el nem veheti tőled értéktelenségedet! Ehhez az energiához tudnak csatlakozni, akik megerősítenek gyengeségeidben, támogatnak kínlódásodban, kihasználnak, megvernek, és még ki tudja milyen szolgálatot nem tesznek azért, hogy Te pocsékul lehess. Légy nekik hálás, hisz támogatnak a lesújtó önértékelésedben.

Ám dönthetsz úgy is, hogy értékeid mentén kezded elfogadni és szeretni magadat, és tudatosan, kockáról – kockára illeszted össze életed gyönyörű kirakóját. Egy nap felkelsz, és keresni, kutatni kezded kitartóan, szűnni nem akaróan a külső és belső szépségeidet. Ki vagyok én? Ma egy sugárzó anya, holnap egy kedves barát, holnapután lojális társ… Dönthetsz így is, minden nap valami szép minőségben éled meg önmagad! Nos, erre az energiára is aztán kezdenek rácsatlakozni, új, mosolygós barátok, segítőkész idegen a boltban, szimpatikus srác/lány a buszon, és így tovább megtelik életed az új énképedhez illő szereplőkkel.

Ki vagy Te? Ki szeretnél lenni igazán ma? Nem tegnap, vagy holnap, MA?

Sebestyén Zoltán – Magamban a Társam

Szólj hozzá!
Címkék: önismeret

A bejegyzés trackback címe:

https://magambanatarsam.blog.hu/api/trackback/id/tr518274782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.