Magamban a Társam

Sebestyén Zoltán - Magamban a Társam

Szeretetben Karácsonykor

2016. január 15. 12:32 - Zoltán Sebestyén

Gyermekoromban a Karácsonyt megelőző Szent este sok más családhoz hasonlóan egyszerre volt a meghittség és a konfliktusok napja. Ünnepeltük a keresztény kultúránk hagyományainak megfelelően, ám nem feledhetem, hogy csakúgy, mint oly sok családban, az egész évben felgyülemlett feszültségek is kicsapódtak szüleimben türelmetlenség, sértettség formájában.

Jó gyerekként emlékszem magamra, egészen sokáig, késő tini koromig lelkesen és tevékenyen vettem részt az előkészületekben, akkor mi még szalvétába csomagoltuk át a szaloncukrot, kötöztük cérnára, és akasztottuk a fára. Egészen biztos vagyok benne, hogy csak elvétve vertem meg a húgomat ezen a napon, bátyámmal szerintem korán észrevettük, hogy Karácsonykor jobb meghúzni magunkat, mert szüleinknek elég egy jó nyakleves kiosztásához a legkisebb feszült helyzet is. Így ünnepek utánra hagytuk egymás macerálását.

Vajon miért van az, hogy oly sok családban pont Karácsonyra időzítik a legnagyobb konfliktusok kirobbanását? Ezen tanakodtam a minap, és bizony akár milyen oldalról közelítettem meg, mindig ugyan oda jutottam ki, az önmagunkban élő szeretethez. Igen, ez most nagyon fura, elmagyarázom.

A Karácsonyt a szeretet ünnepének hívják a köztudatban, amikor együtt van a család, és ünnepel. Az egészet körbelebegi egy elvárt szituáció, hogy türelemmel, odafigyeléssel, és szeretettel légy a családod iránt. Már hónapokkal előtte a szülők nagy részének gyomra összeugrik, hogy mit vegyen a gyerekeknek, hogy gazdálkodja ki a havi bevételeiből, elkezd spórolni, és érzi magán a nyomást, hogy vennie kell valami értékeset, mert ez az elvárás felé. Aztán ahogy közeledik a Szent este, egyre nő a nyomás, utolsó pillanatban vásárolt ajándékok kereten felül, méregdrága hal, jajj, minden legyen otthon, hiszen a boltok napokig zárva lesznek, a vízió, hogy menni kell a rokonokhoz, akik közül jó esetben is csak néhány áll közel hozzá, a többi idegen igazából… stressz források vég nélkül…

Ma 17. van. 4. napja fekszem a nap 24 órájában, és várhatóan holnap tudok talpra állni. Ennek egyszerű oka van, túlhajszoltam magam, és a derekam nem bírta, megálljt parancsolt. Sok új dolog indult el az életemben, és intézkedés közben elfeledkeztem a fizikai testem 40 év alatt létrehozott gyenge pontjairól. Mire tanított a 4 nap ágyban fekvés így, a karácsonyi pörgés közepén?

Csendre. Naphosszat madárcsiripelős, patakfolydogálós meditációs zenét hallgatok, és olyan tevékenységeket végzek, amikre nem volt időm rohanás közben. Persze szépen kiderült, ha nincs ez a pár nap kényszerfekvés, nem is veszem észre, majd csak akkor, amikor már késő, hogy mennyi olyan dolog van, amit most kellet elvégeznem. Sok mindenre rámutat egy betegség…

Csendet és nyugalmat adott ez a 4 nap. Kedélyesen figyeltem magamat, hogy férfiként békével és elfogadással élem meg gyengeségem. Karácsony közeledik. Azon gondolkodom, hogy talán minden embernek jót tenne Karácsony előtt néhány nap csend, amikor merenghet önmagán, amikor nincs más választása mint a pihenés, a mozdulatlanság. Felgyorsult, rohanó világunk tragikusan elfeledteti velünk, milyen fontos az önmegvalósítás, a családi kötelezettségek, az elvárásoknak való megfelelés mellett a belső béke. Valahol itt lehet a kutya elásva, a szeretet körül, hiszen igazából nincs ideje az embereknek valóban figyelni, és szeretni önmagukat. Tudjátok, úgy szívből.

Szóval néhány nap és itt a Karácsony. 24-én reggel felkelek, a szokásos rutinok mellett immár hagyományosan megnézzük társammal és lányaimmal az Igazából szerelem filmet, sírunk és nevetünk rajta együtt, ahogy szoktunk. Készítek valami finomat ebédre, amit nem szaroznak le a nagylánykáim, majd ebéd után hazaviszem a őket drága édesanyjukhoz, megölelgetem őt, a társának megrázom férfiasan a kezét, közös gyermeküket homlokon puszilom, és visszatérek az otthonomba.

Itthon jól elleszünk társammal harmóniánkban, amit teremtettünk magunknak. Fadíszítés, ajándék csomagolás, jóízű magyar bor, meghittség finom illatokkal, a másikra való figyelemmel, minden olyan szépséggel, amit magunkból valóra váltottunk életünk jelenébe. Gyönyörű nap lesz…

Talán szükségetek lenne Nektek is drága honfitársaim néhány nap csendre, amikor önmagadat szeretheted, hisz ki tudná ezt megtenni helyetted?! Ha magadban szeretve vagy, a környezeted is szerethetővé válik általad és általuk. Most van lehetőséged rá, hogy elvégezve a napi rutinokat befelé figyelve gondoskodj magadról, hogy amikor eljön a Karácsony, a benned megérlelt szeretet kiáramolhasson annak valódi értékével és minőségével a családtagjaidra. Nem kívánok Neked betegséget hozzá, és 4 napot sem, lehet Neked egy óra is elég. Csak azt kívánom, ajándékozd meg 24-én a családodat önmagad legszebb minőségével, a benned élő szereteteddel…

Sebestyén Zoltán – Magamban a Társam

Szólj hozzá!
Címkék: önismeret

A bejegyzés trackback címe:

https://magambanatarsam.blog.hu/api/trackback/id/tr638274776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.