Magamban a Társam

Sebestyén Zoltán - Magamban a Társam

Itthon és máshol

2016. január 19. 07:31 - Zoltán Sebestyén

Kivándorlás helyett...

Már jó ideje figyelem, ahogy az ország fiatal és középkorú rétege boldogulását keresve tőlünk nyugatabbra, a fogyasztói társadalmi kultúra egy fejlettebb részére vándorol. Több gondolat is kavarog bennem, a megértés, és az ellenkezés vegyes kavalkádjával.

Elöljáróban annyit, hogy amióta az eszemet tudom, mélyen be vagyok gyökerezve kis hazánkba. Voltam vagy 30 országban Európában és azon kívül, ám Erdélyen és Olaszországon kívül, szinte mindenhol tragikusan szarul éreztem magamat. Vasi srác vagyok, így Ausztria meghatározó élményforrás volt ifjú koromban a baráti körömben, iszonyat menő volt a rendszerváltáskor átruccanni a szülőkkel Milka csokit venni, meg mindenféle atommodern kazettás hifit. Mi szegények voltunk, így egyszer adatott csak meg, hogy felkerekedett a család, irány a határ, és meghódítottuk a nyugatot! Apám szavaira máig emlékszem, ahogy rám ripakodott a BILLA csodabolt sorai között:

-          Ne nyúlj semmihez fiam, nehogy azt higgyék, el akarsz lopni valamit!

Igen, a kép rólunk, amiért tettünk sokat, a magyar jön lopni Milka csokit! Szerencsére ezt a nyomort mára már sikerült enyhíteni, ha elfeledtetni nem is.

Szóval nem vagyok egy kalandozó, felfedező típus, amikor elhagyom az országhatárt, olyan érzésem van, mint mikor a talpam összeköttetésben marad a honnal, és ahogy távolodom, az úgy nyúlik, feszül, és én meg nyögök. Egyszer átrepültem USA-ba, életem legrosszabb élménye volt. Evéssel kompenzáltam, híztam egy hét alatt vagy 3 kilót! Sírva borultam térdre a Ferihegy 2-őn, amikor hazaértem! Bocsi, Liszt Ferenc repülőtéren, ma már így hívják!

Ennek ellenére, hosszú évek óta kellő toleranciával, és megértéssel nézem, ahogy vándorol a magyar nép fia és lánya külföldre, ahol több jut a civilizált társadalom legfontosabb értékmérőjéből, a pénzből! Barátom fia végzett az orvosin 4 éve talán, első dolga volt németbe költözni. Fél éve jött haza legutóbb, egy vadiúj „S” Mercivel! 25+ az életkora, de még nem 30. Megérdemli, eltökélt volt, és sajnálkozás meg dráma helyett tett magáért. Számára a legfontosabb értékmérő a pénz, amit becsületes módon keres, így még egy kicsit büszke is vagyok rá, ha nem is cserélnék vele. Van egy szakmája, amit szeret, és arrafelé ezt jobban megfizetik! Volt olyan tökös, és cselekedett!

Aztán a másik énem, ami ide van gyökerezve persze döbbenten áll, és azt kérdi:

„Drága testvérem, és a HAZA???!!!”

Hitem, hogy a lélek szándékkal születik le egy országba, egy vidékre, mert ott van dolga, ott kíván kibontakoztatni egy életet. Magyarnak születtem, itt teremtek jót és rosszat, egy vagyok a néppel, hazámmal, ezzel a Szent Földdel! Napokig tudnám szavalni a hazafias rigmusokat, ám nagyon úgy néz ki, hogy agyonglobalizált világunkban csak egy nagyon szűk réteget érdekel ez a fajta hazafias hozzáállás. Márpedig van a hit energiájának egy örök törvénye, miszerint az emberek többségének hitrendszere valósul meg a fizikai szinten, azaz a többség akarata érvényesül. Tegyük szívünkre a kezünket, és nézzünk körül. Óvatos becslések szerint 1 MILLIÓ magyar dolgozik határon kívül, ami bizony hatalmas szám, gondolati, és hitrendszeri energia! Nem beszélve azon elkeseredett idős rétegről, akik hangosan mantrázzák:

„Jól teszik a fiatalok, hogy elmennek innen, mert itt csak éhen dögleni lehet!!!”

A kérdés itt lebeg körülöttünk, akkor mit tehetünk mi, kisebbség, hogy ne menjenek el a fiatalok, és hittel, SZERETETTEL élesszék fel hazájuk bőség energiáját? Mit tehetünk mi, akik ide vagyunk gyökerezve, és eszünk ágában sincs a nyaraláson kívül elhagyni az országot? Akik folyton azt fürkészik, milyen csodás országban élünk, gazdag FÖLD, VÍZ, TERMÉS országában? Akik számára az értékrend fontos része a pénz, ám nem a meghatározó? Hogy tanítsuk meg a fiataloknak, hogy ne dőljenek be a kapitalista, globalizált világ olvasztó hitrendszerének, ahol szürkén és belső individuum nélkül termelik a javakat uraiknak miközben elektronikai kütyüik mossák agyukat versek, bölcseletek olvasása, és családi közeg békéje, szeretete helyett? Vajon feladatunk ez? Vajon felelősségünk, hogy mások hitrendszerét változtassuk?

Azt gondolom, első sorban magunkért vagyunk felelősek. Ha magunkban rendbe tesszük ezeket a dolgokat, akkor már növeljük azt a rezgést, ami a maradást erősíti. Aztán példánkat mutassuk a családnak. Szeretettel, finoman átadva gyermekeinknek a magyar táj szépségét, értékeit, kultúránk, szakrális múltunk csodáit. Mert a példa ragadós, ha mutatjuk, mi miben hiszünk! A másik oldalt úgyis erősíti a tömeg, ami ma még uralja az összgondolkodást. Harmadrészt ne legyünk erőszakosak. A lélek szabadsága kiteljesedhet hazaszeretetben, itthon maradásban, és megnyilvánulhat külföldre vándorlásban is. Hol vagyok én ahhoz, hogy ezt erőszakkal akarjam befolyásolni!!!??? A szabadság jár mindenkinek. Tapasztalatom, hogy az erőszak ellenállást szít, míg a példamutatás követőkre talál!

Amikor a lányaimra nézek, itthon látom őket. Nem valahol London szürke utcáin cselédként sok százezret keresve, hanem itthon, megtalálva a becsületes bőség áramlását. Ezt a példát sugallom, és hiszem, hogy önmegvalósításuk MAGYAR földön teljesedhet ki. Rátok nézek, kik ezt olvastátok, és idáig eljutottatok, mind azt látom, hogy egy gondolatot erősítünk, szép hazánkat magasba emelve napról napra újjászületünk! Wass Albert szavaival búcsúzok:

"Ha őseink is elszaladtak volna, valahányszor nehéz idők jöttek, ma üres lenne ez az ország."

Sebestyén Zoli

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magambanatarsam.blog.hu/api/trackback/id/tr468284666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.