Magamban a Társam

Sebestyén Zoltán - Magamban a Társam

Kisajátítva

2016. február 04. 08:18 - Zoltán Sebestyén

Kisajátítva

Egyszer, egy vidéki kisváros zajos életterében találkozott két gyönyörű ember, történetesen egy fiú és egy lány. A fiú szép szál dalia volt, acélos tekintet, atomjóképű arcszerkezet, elbűvölő mosoly, magas intellektuális kifejezéstár, álompasi! A lány szabadon szálló, kacéran flörtölő, ideális helyen domborodó formákkal gazdagon megáldott csajszi, aki élvezettel szívta magába egész életében a férfiak tekintetét. Szerelem volt első látásra, büszkén lépdelő hímoroszlán mellett dorombolva hozzábújó kiscica tipegett, minden álomszerű volt, minden csodás, még éjszaka is kijártak a teraszra napozni! Család is befogadta őket, bár a lány apja gyanúsan méregette a fiatal bikát, és a fiú szülei sem voltak felhőtlenül boldogok. Ám a lány anyja meleg gondoskodással ölelte magához őket, és oldotta a családi vacsorák bizonytalan légkörét.

Egy nap vásárlás után éppen a szülei konyhájában beszélgetett a lány anyukájával, amikor belépett a ház Ura, a lány apja, és szokásos szidalmazás után - Úgy öltözöl kislányom, mint egy kurva! – megjegyezte, hogy nem tetszik neki ez a fickó, a szeme sem áll jól. Túl soknak képzeli magát, pedig még pelyhes a pöcse! A lány, ahogy szokta, inkább kifarolt a beszélgetésből, és hazasomfordált. Otthon éppen a Tv előtt meccset nézve találta a férjét, aki félvállról odavetette:

-          Merre jártál Drágám?

-          Boltban voltam, meg anyáméknál.

-          Tényleg? Ennyi ideig? Fura… Sört hoztál?

-          Igen! – és gyorsan bontott neki, hogy oldja a felfedezni vélt feszültséget a férje hangjában.

Telt, múlt az idő, a lány egyik este, amikor hazaért a vásárlási körútról, karba font kézzel találta a férjét a bejárati ajtóban:

-          Hol voltál?

-          Boltban Drágám, valami baj van?

-          Na gyere csak be!

Súlyos és a jövőt meghatározó pillanatok utáni csendéletben a lány a konyhában ijedten kuporodott a sarokban, miközben a férj hosszú monológjától hűségről és megbízhatóságról, megittasulva magasodott fölé.

-          Érted amit mondok? Csak védeni akarlak, attól a sok gazembertől, akik az ilyen csajokra buknak, mint Te! Nem bízom bennük, még elkapnak, miközben riszálgatod a seggedet. Vegyél fel valamilyen kevésbé feltűnő ruhát, és a ribancgönceidet dobáld ki, felnőtt nő vagy, én a férjed, és nem tűröm tovább a kurvás szerkót. Anyám is megmondta, hogy úgy nézel ki mint egy lotyó! Értettél?! He?!

Este a lány, amikor már hortyogott mellette az ura, bekapott egy nyugtatót, mert úgy érezte, másképpen nem bír elaludni…

… Napszemüveget kellett venni aznap délelőtt a lánynak, mert mentek ki a városba vásárolni. Nem sütött a nap, ám a monokli nagyon csúnya volt a szeme körül, amit tegnapelőtt kapott, mert a Facebookon kedvelt egy képet Brad Pittről. Amióta a férfi ellenőrzi a leveleit, és az oldalakat, ahova együtt regisztráltak, nagyon óvatosnak kell lennie, mert gyorsan elszakad a cérna…

… Gyorsan, mindjárt hazaér, és nincs behűtve a sör, mert elfelejtette. Talán a fagyasztóban addig lehűl…

… Nem hiszem el, hogy ez a ribanc nem ért másból, csak a verésből. Magának köszönheti, minek szemezgetett azzal a köcsöggel. Miért nem hallgattam apámra, aki megmondta előre, hogy baj lesz, a vére hajtja! De majd én leszoktatom a pasizgatásról…

… Nem bírom tovább Hajni! Elpusztulok! Mi tegyek?...

-          Ne adj nekem tanácsokat Szabi, hogyan neveljem a feleségemet!

-          Ne csináld már, tegnap sírva hívta a Hajnit, hogy el fog hagyni, nem bírja tovább! Nem bánhatsz így senkivel! Legyen már eszed, ezért börtönbe is kerülhetsz!

-          Igen, le akar lépni a ribanc? Biztos ahhoz a köcsög kertész exéhez, mindig arról ábrándozik tudom, még ha tagadja is! Na, majd adok én neki! És ti még bíztatjátok faszfej! Te is akarsz egyet?

-          Te nem vagy normális, segítségre lenne szükséged! Üldözési mániád van, vedd már észre! Keressünk egy pszichológust, kérlek!

… Elhagytam azt az állatot, anyámékhoz költöztem egy időre, bár itt meg apám szívja a vérünket, nem értem anyám ezt hogy bírta eddig…

…Gyere vissza drága szerelmem, olyan üres a ház nélküled, megígérem, megváltozom, már megkerestem egy szakembert is. Azt mondta nincs komoly bajom, egy kettőre rendbe hoz. Bízom benne…

…Nem változott semmi Hajni! Két hétig normális volt, de tegnap megint tombolt, összetört egy széket. Én innen tiplizek, örökre elhagyom ezt a barmot. Egy csomó jó pasi van mindenfelé, nem kell nekem ez a nyomor…

…Hova mentél már megint, megtalállak és megöllek!!! Azonnal gyere haza, neked itt a helyed, az enyém vagy…

…Micsoda jó srác Hajni! Igen, ő teljesen más! Igen, boldog vagyok, megjött az IGAZI! Igen, Te megmondtad! Köszönöm! Olyan jóképű, figyelmes velem, oda is költöztem hozzá, egy igazi oroszlán, én meg dorombolhatok mellette, mint egy kiscica. Már közös Facebook oldalt is csinált nekem, és helyettem válaszol annak a parasztnak. Megvéd…

…Ki az a köcsög, akivel tegnap láttalak? Mit képzelsz magadról, a feleségem vagy…

…Már nem a feleséged, ő már az enyém. Jobb, ha tiplizel bunkókám, mert elkaplak, és felnégyellek…

Egy nap, amikor hazaért a lány, karba tett kézzel várta az IGAZI az ajtóban, és egy fényképet nyomott az arcába egy számára ismeretlen férfiról.

-          Ki ez a srác, hadd haljam?

-          Ő csak Pisti, egy régi barát, kertész.

-          Miért volt a képe a táskádban?

Este a lány, amikor már hortyogott mellette az ura, bekapott egy nyugtatót, mert úgy érezte, másképpen nem bír elaludni…

És itt a vége a történetnek. Vagy mégse, alakulhatna másként is? Nézzük csak. Adott egy fiú és egy lány, akik szülei mintáiból a kisajátító, agresszív és baromiokos apa és mindent eltűrő, önmagát semmire nem tartó áldozat anya deformált mintáit hozták gyermekkorukból. Választott a két lélek két-két szülőt, akik azt a sorsszerű mintát adják, amire szükségük van a földi lét párkapcsolati tapasztalásához. A fiú másolta apja tulajdonságait, és anyja nőképét teremti. A lány hasonlóan másolta anyja tulajdonságait, és apja férfiképét teremti. És már kész is a kapcsolódás energetikája, már csak a lélekszövetségben kódolt időkapu megnyílását kell megvárni, és létrejön a boldog egymásra találás. Mindenki azt fogja kapni, amire vágyik!

A találkozás pillanatában hatalmas a boldogság, bekódolódik a szerelem érzés azonnal, hiszen tudat alatt mindketten készültek már a sorsszerű találkozásra. Teremtették egymást. A találkozás pillanatától aztán elindul a karmikus kaland. Nos? Mit fog kezdeni a két lélek egymással? Tapasztalják ugyan azt, mint szüleik, és így élik le életüket, vagy egyik kilép a kapcsolatból:

-          A nő lép ki, ahogy példánkban is, mert nem bírja a megalázást elviselni, és sikerül az anyamintát felülírni a fájdalmai hatására. Esetünkben érdemi változás nem történt a nőben, így alap teremtésének megfelelően megint jött az apaminta más férfi személyében.

-          A férfi lép ki, mert a tulajdona nem kielégítő számára. Szintén eltér ezzel az apai mintától, ami nagyszerű. Kilép, mert mondjuk a nő úgy viselkedik vele, ami számára nem komfortos. Ösztön szinten ilyenkor a nő elveszi, ami a legfontosabb a férfinek, általában a szexet. Ezt hosszú távon nem bírja a férfi, elmegy máshoz, és egy idő után a szerető átlép párkapcsolatba. A férfi változás nélkül éli tovább a szerepet.

Ám ez történhet másként is. Ha a nő rálép a tudatosság útjára, a lélek megtapasztalhat másféle jövőbeni párkapcsolatot is. Hatalmas szabadság rejtőzik a tudatosság mögött, ezerféle párkapcsolati élettér. Elszakadva az alap ösztönteremtéstől, amit hozunk, megélhetünk ezerféle varázslatot, kalandod, fájdalmat, mindent, amit csak akarunk. A nő dönthet úgy, hogy egyedül él tovább, magányban félelmeit táplálva, nem engedve magához senkit közel, ösztönszintbe ragadva, vagy boldog egyedüllétben egy tudatosodási folyamat hatására. Dönthet arról is, hogy új párt választ egy magasabb rezgési tartományon. Ám ehhez neki kell változnia! Miben is?

-          Megbocsátásban. Felismerések útján, hogy micsoda csodás tükröt mutatott a férfi, és általa felismerte, hogy változnia kell, elengednie a hozott mintákat, mert annak az energetikája pusztító számára.

-          Hálával a férfi és az apja felé neheztelés helyett.

-          Örömmel felfedezni a belső teremtés végtelen nagyszerűségét. Hogy bármilyen társat teremthet magának, csak rá kell hangolódnia, alkalmassá válnia hozzá.

-          Rengeteg belső munkával, oldásokkal, segítők által felügyelve

A férfinek sem kell örökké ebben a mintában toporognia. Ő is elindulhat a tudatosság ösvényén, finomodhat, érzelmi intelligenciáját csiszolhatja, teremthet magának egészen más kapcsolatot. Felismerve a pszichológiai és szellemi mintákat túlláthat, és teremthet rajtuk. Számára is elérhető egy biztonságos kapcsolat, ahol nem kell kisfiúként rettegnie az elhagyástól. Választhat olyan életet ahol, a belső magtalanság és az ebből fakadó önbizalom hiány okozta agresszió helyett valódi erőtől duzzadó maszkulin energiák mellett kifejleszti önmagában a tartós és boldog társszövetségekhez nélkülözhetetlen feminin tulajdonságokat is. Változhat a férfi is…

A kisajátító férfi vagy nő kívül erős csak, belül kisgyermek. Nem nőtt fel, retteg a tulajdona elvesztésétől, érzelmi intelligenciája valahol egy birtokló két éves kisgyermek szintjén elakadt. Igyekszik belső félelmeiről, hogy nem értékes, arroganciával és okoskodással, rugalmatlan önzéssel elterelni a figyelmet. Örökké elégedetlen méreteivel, folyton visszacsatolást vár, hogy Isten vagy Istennő az ágyban, sikeres a racionális pénzhajhászásban! Örökké visszacsatolásra szomjazik, és erőből cselekszik.

Az öngyötrő nő és férfi mártír szerepe mögött megbújó magtalanság pont ilyen pusztító energia. Folyton sírni, panaszkodni, nyögni az élet súlya alatt nem a hosszú és boldog élet kulcsa. Fájdalmat táplálni, és tudat alatt folyamatosan létrehozni a szituációkat, amikben aztán minden nap egy kicsit bele lehet halni, szintén nem a magas érzelmi intelligencia jele.

Van kiút mindkét létállapotból, a tudatosság. Valódi segítőket találni, és általuk, vezetésükkel előhívni életünkbe a belső erőnkből és értékeinkre alapozott önbizalmunk által teremtett szereplőket, élményeket. Változva egyszer csak jönnek a csodás megélések, olyan élmények, amit már az új gondolati világ alkot meg. Megnyílnak kapuk, ahol olyan emberek lépnek életünkbe, akik az új minőségünkkel kötöttek szövetséget, akik arra vannak hangolódva. Van kiút ott benned, mindenkiben, aki csak tenni akar magáért.

Van kiút…

Sebestyén Zoltán – Magamban a Társam

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magambanatarsam.blog.hu/api/trackback/id/tr198358652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.