Magamban a Társam

Sebestyén Zoltán - Magamban a Társam

Elengedéshez útravaló

2016. március 16. 10:16 - Zoltán Sebestyén

Elmeprogramjaink és azok működése

Írásomat jó szándékkal adom közre, - mint egy jóval nagyobb lélegzetvételű könyv részét -, mert szükségét látom már most, a jelenben hírét vinni a nem működő kapcsolataink elengedésének megkönnyítésére. Értést kaphatsz általa, nem az elméd útján, hanem a szavak és mondatok mögött megbúvó magasabb rezgésű élmény nyomán. Hangolódj rá, úgy olvasd, és ne megérteni akard, hanem átélni és érezni a szíveddel, lelkeddel.

Gyakori és némely ember számára sokszor visszatérő szituáció az életben, amikor szakításra kerül sor egy párkapcsolatban. Oka és körülménye végtelen számú lehet, jelen esetben a tény fontos, két ember szakít, és külön folytatja, ezzel kezdetét veszi az elengedés folyamata.

Fontos megérteni, hogy ilyenkor mivel szembesül a két fél. Együttlétük során mindkét ember számára kialakult egy élményvilág, az együttlét megtapasztalása, ami óhatatlanul rögzült a mindennapok megélésekor. Minél hosszabb ideje tart a kapcsolat, minél magasabb érzelmi hőfokon ég, annál mélyebb a fizikai síkon gondolkodásunkat meghatározó elménk által létrehozott EGYÜTTLÉT PROGRAM. Úgy azonosítod magadat, ez által az elmeprogram által, hogy Te és Ő összetartoztok. Ez normális minden pár életében, nekem is működik, ez tartja többek között egyben a kapcsolatokat a fizikai síkon.

Ahhoz, hogy egyáltalán szóba kerüljön a szakítás két ember között, egy másik elmeprogramnak is fel kell épülnie, mégpedig a különlétre, az elkülönülésre ösztönző elmeprogram. Tapasztalatom szerint a párkapcsolatok döntő hányadában mindkét program jelen van, folyamatosan működve. Társzövetségnél nem, ám a párkapcsolatokban igen. Emberek milliói élik úgy párkapcsolati életüket, hogy közben sóvárognak egy másik férfi vagy nő után, vagy csak szimplán szarul érzik magukat a jelen kapcsolatukban, és mennének, ha lenne lehetőségük. Ebben az írásomban ezzel most nem foglalkozom mélyebben, majd megteszem a későbbiekben, milyen tudattalan és ösztönös működés váltja ki a folyamatos eltávolodási kényszert.

Figyeljünk a másik elmeprogramra, ami az együttélést, az együttlétet szabályozza és erősíti. Ha csak ez volna minden kapcsolatban, munka nélkül maradnék. Senki nem lenne kíváncsi rám. Ám testvére és ellenpontja duális világunknak megfelelően is működik, sőt, már statisztikailag is bizonyíthatóan dominánsabb energia a szakításra törekvő elmeprogram. Tegyük fel, megtörténik a szakítás. Mi történik ilyenkor? A szakításra törekvő részünk megnyugszik, hátra dől, és kedélyesen szürcsölgeti a válás édes nedűjét. Az eddig nyugalomban lévő összetartozás elmeprogram viszont őrült táncba kezd, hiszen létét veszélyeztető esemény történt!

Ami az együttlétben a legnagyobb szövetségesünk, az elváláskor a leghatalmasabb nyomorunkká válik, olyan fájdalmakat és félelmet szabadítva ránk, amiről addig fogalmunk sem volt. Hirtelen minden tulajdonsága a másiknak értékes lesz, kétségbeesve keressük az utat vissza, szélsőséges esetben könyörögve, megalázkodva. Míg a kapcsolatban voltunk, naphosszat azon pörgött az elme, hogy szakítani kell, mert ez élhetetlen, amikor meg elválnak az utak, jön az együttlétre való törekvés.

Éltél már meg ilyet? Ismerős a szituáció! Ne aggódj, nem vagy bolond, csak nagyon szeretted, és ragaszkodtál a másikhoz, ezzel komoly elmeprogramot írtál az együttlétre. Mikor meg vele voltál, bizonytalan kötődésed miatt folyton a különlétre sóvárogtál. Ettől nem vagy bolond, csak még nem eléggé ismered önmagadat, működésedet, sorsodat, mintáidat.

Jelentem, ezeknek a programoknak semmi köze a valódi többdimenziós lényedhez. Ezek csak a fizikai tested és elmédhez csatlakozó energiák, amikből végtelen számú vesz körbe. Sok a párkapcsolatodat, mások az önmegvalósításodat, némelyik a szüleiddel, vagy a kutyáddal való kapcsolatodat szabályozzák, és határozzák meg. A részeid, ám bármikor dönthetsz úgy, hogy elengeded, és más programoknak, vagy mit ne írjak a valódi Forrásodnak, a benned élő Isten-énednek adsz teret.

Ám ne kanyarodjunk el, térjünk vissza az együttlét programhoz.

Az együttlét során az elmédben neked is felépül egy program, miszerint együtt vagytok. Szakításkor aktiválódik a fájdalom tere, aminek hatására az együttlét elmeprogram létrehoz egy alprogramot, ami vissza szeretné állítani a régi rendet. Ez olyan mint az informatika. Az elmeprogramod életben akar maradni, ezért mindent megtesz. Képzeld el ezeket az elme működéseket úgy, mint amik részeid, ám tőled, a valódi életigenlő és örömmel teli forrásodtól elkülönülve, csupán itt a földi színtéren működő, kintről az elme segítségével rád csatlakozó fátylakat. A ragaszkodás volt párodhoz egy megszokáson alapuló elmeprogram, fátyol, ami a jelenben mindent megtesz, hogy élhessen. Nem Te vagy, csak létrehoztad a kapcsolatod közben. Ahogy telik az idő, az elengedés során szépen lassan leválik rólad, és felszívódik oda, ahonnan jött, az univerzum energiarendszerébe. Amíg ez a fátyol takar téged a szabad és kibontakozó valódi lényedet, addig hiányzik a másik, addig sóvárogsz, féltékenykedsz.

Mit lehet tenni?

Megfigyelni. Nem küzdhetsz ellene, mert azzal táplálod. Faramuci helyzet, tudom. Csak figyeled, nézegeted. Elfogadod őt létezőnek. Elfogadod, hogy van, ezzel nyugalmat is adsz neki, ha nem tagadod meg, hiszen Te hoztad őt létre. Kívül helyezkedsz a programon, és figyeled. Amit még tehetsz, a következő lépcsőben, amikor érettnek érzed magadat, hogy elkezded elfogadni abban a formában, hogy kijelented: Volt már nehezebb helyzetem is. Szenvedek most, de voltam már keményebb szituban is, és mégis itt vagyok. Ezzel kicsit szelídíteni tudod az elmeprogram által létrehozott fájdalomteret, ha elfogadod létezését, és elkezded mantrázni, hogy voltál már hasonló, vagy nehezebb élethelyzetben is. Némileg nehezíti a helyzetet, ha még nem voltál, akkor más a teendő, ám ez nem írásom témája.

Ami hírt most hoztam, az a programok létezése. Elménk gyártja őket, és ami esetünkben a kapcsolatot összetartja, az később az elengedést komoly vesszőfutássá alakíthatja.

Miután minden szakítás más, nincs általános útmutató, hogy mit kell tenni. Nincs egy sablon, amit ráhúzhatunk minden kapcsolat végére, és az azt követő időszakra. Írásom célja, hogy megértést hozzak, hogy átérezhesd, miért olyan nehéz elengedni valakit. Ez is az oka, illetve még sok más, ami fizikai és lélekszinten befolyásolhat. Számos elengedési folyamatban részt vettem és veszek, hidd el, elképesztő a sokszínűség, amit az élet elém tár.

Mivel lehet könnyebbé tenni a folyamatot?

Tudatossággal.

Azzal, ha nem sodródsz, és csapkodódsz elmeprogramjaid között, hanem tudatos figyelmeddel és hozzá értő segítséggel viszed végig a folyamatodat.

Azzal, ha programjaidat megszelídítve boldog kapcsolódásokat élsz meg. Amikor kapcsolatban vagy annak örülsz, és nem azon rágódsz táplálva a különlét programot, hogy milyen rossz neked! Vagy amikor már szakítottatok, elfogadod, hogy nincs helye az együttlét programnak. Ha már egyszer megtörtént a szakítás, pont felesleges táplálni GOND-olataiddal!

Mert az idő itt, a lineáris idősíkon csak telik, Te döntöd el, hogy utadon fájdalmaidban görnyedezel, vagy boldog vagy, örömmel áramolsz és fogadod be az élet csodáit!

Sebestyén Zoltán – Magamban a Társam

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magambanatarsam.blog.hu/api/trackback/id/tr328486586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.