Magamban a Társam

Sebestyén Zoltán - Magamban a Társam

Benned élő Univerzum

2016. május 10. 13:44 - Zoltán Sebestyén

Képzeld el, hogy lekapcsolva a zsibongó elmédet kihelyez téged az élet a kozmoszba, valahová a Jupiter és a Szaturnusz közötti térbe. Biztonságban vagy, teljes biztonságban, elmédet megnyugtatták, hogy a ruha, ami véd áthatolhatatlan, oxigén van bőséggel, finom meleg levegő vesz körbe, hamarosan jönnek érted, és semmi más dolgod nincs, mint a tapasztalás. Nem kell semmire GONDolnod, csupán létezned, és figyelned, mi történik körülötted!

Vajon mi várna ott kint Rád? Vajon mit érzékelnél egy letisztult, belső nyugalmi állapotban?

A tudomány szerint az univerzum egy folyton táguló tér, amelynek csupán kicsit több mint 4 % a látható, mérhető és érzékszerveinkkel tapasztalható része. A többi ismeretlen. Sötét energia és anyag. Figyeled? Sötét. Elnevezte az ember sötétnek, mert nem látja. Közel 96 %-ban az Univerzum értelmezhetetlen és mérhetetlen dologból áll az emberi tudomány számára. Tippelgetnek, mi lehet.

Ott vagy abban az emberi elme által felfoghatatlan energiában, és hallod a lélegzetedet, látod önmagad, és a csillagokat, érzed a saját illatodat, tapintod a ruházatod belső felületét. Ezekkel azonosítod magadat és a gondolataiddal, ha tudósként lebegsz az űrben, elmével korlátolt világodban. Ám hogy érzékeled magadat, ha elszakadsz az emberi tulajdonságaidtól, és csupán beengeded magadba azt, ami körbevesz?

Mi vesz körbe? Talán nem a végtelen csend és nyugalom? Nem lehet, hogy pont ebben az ember számára „üres” térben van az élet forrása? Olyan energia, aminek létét sejti már az emberi elme, ám megérteni nem tudja, hiszen az elmén felüli? Vajon tényleg azt hisszük, hogy gondolkodva megérthetjük? Vagy inkább máshogy kellene cselekedni, és megérkezik a megértés?

Képzeld el, hogy ott lebegsz, és csak figyelsz, befelé figyelsz! Nem a testedre, nem a gondolataidra, hanem az azokon túli dolgokra. Becsukod a szemed, hiszen nincs rá szükséged, ha a valódi élet esszenciájával akarsz kapcsolódni, az energiával, ami táplál. Vajon nem pont az a 96% ismeretlen a létezés forrása? Nem lehet, hogy ez az energia, ami tölt minket, minden kis atomunkat mindennapi működésünkben?

Vajon az univerzum végtelenében lebegve korlátoltnak éled meg a létezésedet? Vagy Te is érzékeled, hogy a létezésnek nincs eleje és vége, az csupán az elme módszere, hogy keretbe foglalja a létezés folyamatait? Igazából létezés van. A létezésnek teljesen mindegy, mit teszel, hogyan érzékeled az időt, miként viszonyulsz a környezetedhez. A létezés van, minden pillanatban, csendben és békésen áramlik benned és bennem, bennünk.

Érdemes úgy élni, hogy a jelen pillanatnak add meg mindig a tiszteletet és a harmóniát. Minden embernek az esszenciális és letisztult minősége a nyugalom, az a fajta béke és csend, ami kint az univerzumban is körbevenne. Minden élet abból a hatalmas és végtelen kozmikus energiából áramlik ki, ami kitölti az univerzumot. Vajon meddig tudnád befogadni a körbeölelő és boldog csendet? Mindaddig, amíg a GONDolataid nem harsognák tele a fejedet.

A belső béke az, amit ajándékként hozunk a forrásból, sőt önmagunk forrása a csend. Isten ilyenkor a bennünk élő csenddel és nyugalommal nyilvánul meg. Amikor ezt választod, mert bármikor választhatod, a zaj elül benned, és találkozol önmagad valódi, születésed előttről származó forrásával, a csenddel. Nem kell egyébként ehhez a kozmoszba repülni, itt, a Földön is remekül kapcsolódhatsz hozzá!

Egyre inkább úgy érzékelem, hogy az ember amikor megérkezett ide a Földre, egy békés és csendes természeti világba csöppent bele. A természet, az állatok és növények hangjai vették körül csupán, Isten teremtésének természetes zajai. Aztán az ember létrehozta az elméje által azt, amit most látunk a világban. Az ember "fejlődése" által egyre több GONDolata támadt, egyre több zajt töltött fejébe, gondok, problémák, felfújt és túllihegett aggódások formájában, és mindez szépen megjelent a külső világban is. Ma egy város közepén őrült zsibongás van, méltó kivetülése a modern ember, forrástól elszakadt káoszának. Ám mindig, minden pillanatban visszatérhet az ember a forrásához, a benne folyton létező csendhez, általa Istenhez.

Vajon hol lakozik itt a Földön az Univerzum végtelen csendje? Hova vonuljon az ember el a lárma elől?

Szent emberek a városok közepén meditálnak. Ők nem mennek sehova, hiszen megtalálták önmagukban a csendet és nyugalmat. Figyeld, ott ül a zajban, és remekül van, nem háborgatja magát a múlt sérelmeivel, és a jövőn való aggódással. Van, létezik, és boldog. Mert tud kapcsolódni önmaga univerzumával bárhol. Legyenek ők példák…

Bennünk folyton létező Univerzum végtelen energiájára kapcsolódva talán olyan felismerések jutnak el hozzád, hogy már nem is lesz kérdés számodra megtalálni minden nap egy kis időre magadban a gyógyító és megnyugvást adó csendedet. Ma egy baromfi udvar mellett, ma egy vonaton, ma egy buszon, ma meg egy 200 éves fa árnyékában. Ma van mindenre lehetőséged, ma végtelenszer…

Sebestyén Zoltán

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magambanatarsam.blog.hu/api/trackback/id/tr888701946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.