Magamban a Társam

Sebestyén Zoltán - Magamban a Társam

Életúton

2016. május 24. 13:36 - Zoltán Sebestyén

Ez a történet tanulságul szolgálhat, miként töltsük meg életünket, hivatásunkat, küldetésünket erővel, fegyelemmel, kitartással, szeretettel. A történet szereplője Ágoston, ki segítőként (tréner, coach, konzultáns, guru, stb.) működve helyezte bele önmagát korunk életterébe, különféle terápiákkal, csoportos foglalkozásokkal támogatta a hozzá fordulókat. Történt egyszer, hogy sétálgatva csendes egyedüllétében egy sugallatra lett figyelmes, ami új program szervezésére hívta fel a figyelmét. Más talán megérzésnek, vagy belső hangnak hívja ezt a jelenséget, amikor egy bizonyosság érkezik hozzá, hogy tegyen meg valamit, ő sugallatnak.

Kedves és lágy öröm áradt végig Ágostonon, ahogy az új programra gondolt, és rögtön érkeztek is hozzá a részletek, hogyan valósítsa meg azt. Néhány hetes előkészület után közzé téve a programját kitűzte az időpontot, és türelmes várakozásba kezdett, hogy jelentkezzenek rá, akiknek arra szüksége van…

Béla, az erdőőr sétálgatott a falu határában, amikor arra lett figyelmes, hogy egy ember ül az egyik tisztáson, és hangosan beszél. Kereste a szemével, hogy kihez szól, de nem látott senkit. Arra gondolt, hogy biztosan fekszik valaki a fűben, ezért közelebb settenkedett, mert nem akart zavarni. Néhány lépésre, egy fa rejtekéből kukucskált ki izgatott kíváncsisággal, és kereste a hallgatóságot. Hatalmas döbbenetére nem talált senkit, innen egész közelről sem. Úgy tűnt, az ember magának beszél, és nincsen hallgatósága.

Béla döbbenten kezdte hallgatni, miről is karattyol az ember a tisztáson magában:

„A természet tisztelete olyan elemi része az emberi létezésnek, mint hogy látsz, hallasz, vagy éppen érzel. Aki ezt elfeledi, és nem törődik vele, igazából önmagával nem törődik, hiszen szoros kölcsönhatásban létezünk a minket körülvevő világgal. Csak nézzetek körül, a fák, mik itt mosolyognak ránk, életükkel, működésükkel az életünkhöz nélkülözhetetlen vegyi folyamatokkal táplálnak…”

Béla az erdész értetlenül figyelte az ember szavait, és kezdte azt hinni, hogy valami bolondot sodort ide a szél. Tipródott, vakargatta a fejét, míg egyszer csak bátorságot vett, és kilépve a fa mögül megszólította a réten ücsörgőt:

-          Jó napot fiatalember!

-          Jó napot! – húzta széles mosolyra száját az idegen

-          Mondja már meg fiatalember, ki a jó fenének beszél itt a tisztáson?

-          Jöjjön, üljön ide mellém, és elmondom magának mi is történik itt!

Béla kelletlenül, de rövid bemutatkozás után leült a rétre. Kiderült az emberről, hogy Ágostonnak hívják, és valamiféle tréner, vagy micsoda, aki éppen programot tart.

-          Értem én Ágoston, hogy maga valamiféle orvos, de azt fel nem foghatom, hogy miért beszél önmagának?

-          Tudja Béla, van olyan, amikor az ember cselekedetét nem sokan értik, és nincs is fontossága annak, hogy érthető legyen. Az, hogy én itt egyedül beszélek, az Ön valóságában láthatóan ijesztő és bolond cselekedet, ám az enyémben a programom, és a belőlem megnyilvánuló élet tisztelete.

-          Hát ebből drága barátom semmit nem értek.

-          Rendben, semmi baj, kezdem az elejéről, hogy világos legyen. Tudja Béla, az én szakmámban egyre többen vagyunk olyanok, akik nem azért dolgoznak, hogy önmagukat fényesebbnek, erősebbnek, fontosabbnak, okosabbnak érezzék, vagy éppen eltöltsék az időt valahogy, hanem egy belső erőtől mozdulva hozunk létre olyan értéket, amitől mások gyógyulnak, tisztulnak, jobb emberré válnak itt, a Földi élettérben. Tudja Béla, hiszem, hogy nem én találom ki azt, amivel foglalkozni szeretnék, nem én találom ki a programot, amit megszervezek aztán, hanem a környezetemben élő emberekben merül fel igényként, amire aztán én rácsatlakozva létrehozom a vágyott eseményt, amire szükségük van.

-          Tehát ha jól értem, azt mondja, hogy nem azért szervez programot, mert azt kitalálta, és jónak tartja, hanem mert mások számára az fontos? Olyanok számára, akiket nem is ismer?

-          Igen, valahogy így. Az emberek vágya megelőzi az én cselekedetemet. Én érzékelem, és létrehozom az eseményt, amire aztán jelentkezhetnek.

-          Mondták már magának, hogy bolond?

-          Igen.

-          Hát megerősítem. Ilyet még nem hallottam. Szerintem, ahogy én látom, az embereket rá kell beszélni, reklámmal becsalogatni, hogy megmozduljanak valami új dologra. Izgalmas legyen, jó sok impulzus, zizegjen, kattogjon, hogy felkeltse az érdeklődést. Maga meg kijön ide az erdőbe, ahol nincs igazából semmi izgi.

-          Tudja Béla, csupán olyannal találkozott ma, ami eddig nem volt a tapasztalásában. Ön itt él ebben a gyönyörű környezetben, és valószínűleg csak ritkán tekint ki, a saját korlátain és határain kívülre, tágítva azt. Ma egy ilyen nap van, amikor ezt megteheti. Nem véletlen, hogy éppen most sétált erre, mikor a programot tartom. Akikhez én szólok, már megtapasztalták az élet felszínes kattogását, nem lehet őket sekélyes reklámmal vezetni. Az addig kielégítő csupán, míg egy ember a vágyai kielégítése után lohol folytonos kudarcoktól, és csupán néhány pillanatnyi, gyorsan múló örömtől kísérve. Akikhez szólok, azok elszakadtak a hagyományos élvezetközpontú gondolkodástól, életük a mély, és ezáltal a tudatos létezés igénye iránt egyre növekedve teljesedik ki.

-          De hát nincs itt magán kívül senki! Ugye látja!!!???

-          Igen Béla, a fizikai szinten nincs itt senki. Valóban. Csak maga, és ennek is hatalmas a jelentősége!

-          Na, menjünk sorba! Első: miért tart programot a nagy SENKINEK?

-          Rendben, figyeljen rám. Mikor megérkezett a program hozzám, az egy felkérés az univerzumtól, az én belső világomból, hogy tartsak ilyet, mert az embereknek szüksége van a megértésre általam. A sugallat pillanatától a program elindult. Beengedtem a gondolataimba, hogyan történjen meg, a részleteket, a helyszínt, és megszerveztem az eseményt, majd végül közzé tettem. Eddig érthető?

-          Nagyjából, de azt tudja ugye, hogy nagyon furán beszél?

-          Igen, az Ön számára szokatlanul. Miután közzé tettem a programot, várom a jelentkezőket. Érdeklődnek sokan rá, majd eljön a nap, és itt, a helyszínen kiderül, ki vesz részt az eseményen. Ha nem jön el senki, az nem jelent mást csupán, mint hogy ma még, ebben a pillanatban nem befogadó rá éppen senki, pont nem érte el a programmal való összhangot. Ám ez nem jelenti azt, hogy a programnak ne lenne létjogosultsága. Ráadásul minél kisebb tömeghez szól, annál nagyobb az esélye a magas részvételnek. Mondok egy példát. Szereti a focit?

-          Persze, hajrá Fradi!

-          Holnap a Fradi meccsel az Újpesttel. Maga szerint sokan kíváncsiak rá?

-          Igen, persze.

-          És arra sokan kíváncsiak, hogy a természet lényei, a fák, a virágok, a fű, a szél, a napsütés milyen fontos számunkra, és ezek védelme, hiszen létüktől függ az emberiség jövője?

-          Hát, ebben igaza van, csak töredéke az embereknek sajnos. Tapasztalom minden nap.

-          Látja, az emberek zöme nincs ráhangolódva az Ön, vagy az én valóságomra, a természet fontosságára, számukra egy játék, aminek igazi tétje lássuk be nincs, sokkal fontosabb és izgalmasabb, mint az élet a Föld nevű bolygón.

-          Bizony, mond valamit.

-          Ezért van az, hogy a meccsen tízezrek ülnek, itt meg senki. Ám ez nem jelenti azt, hogy amit képviselek, nem fontos, és szükségtelen. Mivel sokkal kevesebb emberhez szólok, így időre van szükség, míg eljut az emberekhez a híre, a hívó szó. Itt jön az én felelősségem, kitartásom, és hozzáállásom. Hogy tudnék a tükörbe nézni holnap, ha csupán azért, mert senki nem jött el, lemondok a dolgomról, amiben hiszek, amit szeretek, ami a sorsom és küldetésem? Azzal, hogy ma itt ülök, energiát adok és impulzust azoknak, akik nyitottak arra, amit képviselek. Nem a látható világban, hanem a láthatatlanban, de ezt nem is kérem, hogy értse.

-          Valamit kapiskálok ám! – húzta szélesre mosolyát Béla

-          Ha ma lemondok a programról csupán azért, mert nem jött el senki, és többé nem szervezem meg, lemondok azokról az emberekről, akik a következőn itt lennének. Ma nem töltöm meg az erdőt a szeretetemmel, elszakítom az embereket attól a tapasztalástól, amire szükségük van, hiszen ők hívták életre a programom. Ez a felelősség. Ma cselekszem, nem holnap, ma teremtem a figyelmemmel az élhető bolygót, nem holnap, vagy azután. Lehet, ma éppen nem volt pénze eljönni, vagy lebetegedett a gyerek, vagy győzött benne a lustaság, lényegtelen, miért nem jött, holnap, vagy 1 hónap múlva kész lesz a befogadásra, és akkor én ott leszek, mert ezt vállaltam, amikor ezt a szakmát választottam, és segítővé váltam.

-          De miért nem meccset szervez, és kaszál, ahelyett, hogy itt gubbaszt egyedül? Az nem könnyebb? Mellesleg meg gazdagabb is lenne.

-          Maga Béla miért nem? Miért az erdőt járja, szedi a szemetet az emberek után, és látja minden nap a pusztítást? Miért nem azt az utat választja? Miért a természet gazdagságára figyel, és nem a pénztárcájára? Higgye el Béla, Ön és én is gazdagok vagyunk, csak a gazdagságunk mércéje nem a pénz!

-          Mond valamit. Nekem ez az életem… és én miért is vagyok itt?

-          Mert dolgunk van egymással Béla. Ha más nem is, szüksége volt erre a beszélgetésre, ami eddig zajlott. Miért? Majd az élet megmutatja…

-          Itt maradhatok Ágoston, és hallgathatom, amit mond?

-          Persze, örömmel fogadom. Látja! Ha ma nem jövök ide, nem találkoztunk volna, és kevesebbek lennénk ezzel a tapasztalással.

Ágoston és Béla története jelentsen mindazok számára példát, adjon nekik erőt és kitartást, kik útjukon néha elvesztik szeretetüket abban, amit képviselnek.

Sebestyén Zoltán – Magamban a Társam

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magambanatarsam.blog.hu/api/trackback/id/tr278743644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.