Magamban a Társam

Sebestyén Zoltán - Magamban a Társam

Út a szívemhez - az a 14 nap, 1. nap

2016. szeptember 12. 22:23 - Zoltán Sebestyén

2016. 09. 12.

Nos, várhatóan ez lesz életem, mármint e testben töltött életem legkeresettebb műve, amire már jóval a kosztümöm halála után egyes „műértő” Sebestyén fanatikusok a kornak megfelelő értékmérőben egymásra licitálnak az eredeti kéziratért. Miért? Mert e 14 nap mérhetetlenül valóságos, kíméletlenül realisztikus, és döbbenetesen sokszínű lesz, egyenesen a minden napok áramló és formáló mosolyából, individuálisan nagyon közeli (általam érzékelt) részemből.

Miről szól ez a 14 nap?

Egy napló lesz, méghozzá a legbelső intuitív világomból. Miért pont ez a 14 nap? Több válaszom is van Hozzád Drága Barátom!

1.       Azért pont ez a 14 nap, mert egyedüllétben maradtam. Társam, a Vajay Kitti Bob – továbbiakban Bárónő – elment AZZÁ válni a távoli földre, az üveghegyen túlra, Portugáliába. Emiatt mondhatnám, egy arcommal, hogy: legyen hát az Úr akarata, mi szétválaszt minket, legyen meg a távolság áldott élménye.

2.       Másik arcommal, ami szintén én vagyok: Na végre, letiplizett az asszony, enyém a kéró két hétig, indulhat a parti! Jópofának tűnik, szinte látom a kapu előtt lefékező autókat, amiből sorban ugrálnak ki a huszonéves fiatalok földig rogyva leérkezéskor a rengetek piától, és partikajától! Lehetne ez is, egy másik időben, és másik életemben. Sajnos, vagy nem sajnos, ebben az életemben az ilyen bulikat mindig a társammal éltem meg, így most is elmarad az észvesztés…

3.       Harmadik arcommal az egyedül maradás élménye fennkölt és nagyszerű, mint látható rögtön elindult az írói véna, és uralom az időt és teret parádéval, cirkusszal, karnevállal; írok, és csak írok, örömmel, betöltve a létet, ahol egyedül lehetek, csak magamban, asszony és Fanni meg gyerekek nélkül, csak egyedül!!!!!!!

4.       Van arcom, ami meg zokog persze, és várja haza a Bárónőt, hogy főzhessen neki, kiszolgálja, ugrassa, noszogassa, piszkálja, olyan bájosan, nem durván, csak éppen a határon, ahol még nem tudja mi a komoly, és mi a vicc. Ezt jól csinálom, két éve tartom magam a kötélen egyensúlyozva, és a Bárónő idegpályáin lavírozva! De így szép az élet, amikor derűs!

És ide be is szúrom a nagy tanítást, amit valahol, valamikor hallottam, leginkább fentről jött, és befelé a mélységbe tartott, miszerint a DERŰ az ébredés biztos jele, mikor a külső történésektől függetlenül derűben élsz, állandó boldog áramlásként éled meg a napjaid jelentős részében. Na, mi így élünk a Bárónővel, csókolom a kezét a nacsasasszonynak.

Első nap, hogy repülőre szállt a Bárónő, és elröppent távoli AZ világba. Azt gondolom, ez az AZ is némi magyarázatot kíván. A Bárónő kérem elvonult olyan helyre, ahol a „Ki vagyok én?” kérdésre minden pillanatban „AZ vagyok” a helyes és illő válasz. Éppen reggelidet eszed, és odaugrik valaki hozzád, hogy „Ki vagy Te!?” felkiáltással, azonnal rá kell vágnod a választ: „AZ vagyok!”, nem törődve olyan apróságokkal, mint a szójapörkölt, és kukoricadara némi zabtejjel és mazsolával vegyített keveréke a szájüregedben. Csak kiáltsd: „AZ vagyok!”, és meglásd, mély, békés, szelíd mosoly suhan át a jelenlévők arcán, szemük a tányérjukra szegeződik, és boldog harmóniában falatoznak tovább, miközben arra gondolnak, még egy emberi lélek tudja, hogy ő AZ!!!

Micsoda pompa! Mi a pompa!? Igazából minden. Filozofálgassunk egy kicsit, hiszen vélhetően a blogomat olyanok olvassák, akik számára nem idegen a dolgok mélységének megismerése iránti igény. Buddha 2500 éve mondta, az ébredés nem más, mint a fájdalmaktól és a szenvedésektől megszabadított élet. A Pompa! Amikor most írok, pompában vagyok. Pompás a perc, a pillanat. Amikor ezt olvasod Te is pompában vagy, mert éppen mosolyogsz, hiszen kedves energia vonódik köréd soraimból. Pompában élünk ebben a pillanatban, éber állapotban, megvilágosodva. Most rohanj a tükörhöz, és nézz bele! Ugye, milyen csodálatos a kép!? Pompás és mosolygós! Éber, és világos! Ez vagy Te, AZ! Az a fránya AZ!

Majd a következő 14 napban kifejtem ezt az AZ-t! Ígérem.

Milyen apró fények mindenütt a teraszról felnézve az égbe! Csillagok és bolygók. Figyeld, mire gondol a romantikus és spirituális férfi ilyenkor, miközben a Bárónő távol, a ház üres, a borospohár félig tele, a szonáta Vivalditól áramlóan könnyed és pajkos a fülemben:

Azt gondolja a romantikus és spirituális férfi:

Hogy:

Verzió 1.: Bárcsak itt lennél drága szerelmem, hogy karjaimba zárjam nálamnál jelentősen kisebb testedet, és érezhessem csakráink, érzékszervek által egyáltalán nem észlelhető energiáinak áramát köztünk, ahol a kettőből ismét EGY lesz szerelmünk által.

Verzió 2.: Nézd, mi az a mozgó pont ott az égen! Csak nem egy UF… Nem, csak egy műhold. Vagy mégse? Vagy lehet egy repülő! Vagy mégse? Aludni kellene már, mert káprázik a szemem…

Verzió 3.: Takarítani kellene, mert itt voltak a lányaim, meg Fanni, meg Borsi, és hatalmas a rumli.

Apropó! Ki az a Fanni? Meg Borsi?

Legyen az a holnap titka…

Most hirtelen vége az első nap történetének, mert még válaszolnom kell egy-két magánlevélre csodás embereknek…

Na pá!

Szólj hozzá!
Címkék: 14 nap

A bejegyzés trackback címe:

https://magambanatarsam.blog.hu/api/trackback/id/tr10011700945

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.