Magamban a Társam

Sebestyén Zoltán - Magamban a Társam

Út a szívemhez - az a 14 nap, 6. nap

2016. szeptember 17. 10:06 - Zoltán Sebestyén

Isten a borban

Isten a borban

Ha csak három kérdést tehetnél fel egy embernek, hogy megismerd őt, mi lenne az a három?

Ilyenen is töprengek hetek óta. Persze ki töprengene más ilyen és hasonló kérdéseken, mint én, aki emberekkel, kapcsolódásaikkal, és magával a létezéssel foglalkozik.

Az első a matériát érintené bizonyosan, a fizikai szintet, a jó öreg anyagot, a teremtés sokadik, de szemmel látható formáját. A kérdés pedig egyre inkább erősödik bennem, hogy nem lehet más, mint:

Mi a kedvenc ételed?

Arra jutottam, hogy semmi más nem fejezi ki jobban egy ember kötődését az anyaghoz, a földi világhoz, mint az, amit a szádba befogadsz, amivel táplálod magadat. Sokáig tartotta magát egy másik kérdés, de végül szoros versenyfutásban lemaradt: Melyik a kedvenc borod? Be kellett látnom, hogy bár a bort szigorúan terápiás céllal mindenkinek innia kellene egy-két dl-t naponta, sokan akkut alkoholellenes életmódot élnek, és még büszkék is rá. Sosem értettem a szélsőségeket, így az alkohollal kapcsolatban sem tudom miért jó állandóan bódult, alkoholgőzös életet élni (nyilván menekülés és függőség), és azt sem értem, miért szükséges elvetni ilyen szép dolgokat, mint pl. egy pohár finom Szent-György-hegyi rizlinget magunktól egy kellemes nyár estén. Mérleg vagyok, a szélsőségek előtt általában értetlenül állok, és magam is csak akkor élem meg a szélsőséget, ha valamit szükséges kiegyensúlyoznom. Tehát, elvetettem a csodás borkérdést, ami pedig fantasztikus lehetőségeket rejt magában, egy élet felfedezésére.

Maradt az étel.

Az én kajám: Édesanyám krumpli prószája (cicege, tócsni, lapcsánka, stb.). 20 év alatt nem sikerült hasonlót sem elkészítenem magamnak, hidd el képtelenség. Ott állok mellette, amikor készíti, nézem, miből mennyit tesz, hogy keveri, milyen imát mormol közben (semmilyent, materialista a lelkem), hogyan süti, milyen hőfokon, milyen szertartással tálal, és nem, nem tudom lemásolni itthon. Nem megy. Olyan az első falat, mint maga a mennyek országa, ha van ilyen, márpedig kb. 2 milliárd ember hiszi, hogy van. Amikor az első falat legurul a torkodon, abban benne van a gondoskodás (anya), a bátor fűszeres íz világ (apa), selymes puha és szaftos könnyedség, a megsült krumpli, fokhagyma bámulatos illata, és a táplálóan gazdag összetétel. 35 éve eszem, ha tehetem, és már kitapasztaltam a pont eleget. Ha kevesebbet eszel, beindul az EGO mérhetetlen sóvárgása, és többet követel. Ha többet eszel, aznapra elfelejtheted a nyugodt pihenést. Hidd el, a középpont, az elég (mérleg vagyok) borzasztóan fontos ennél az ételnél.

Halálosan szerelmes vagyok édesanyám krumpli prószájába. Minden nap Karácsony, ha ehetek. Ha rajongásom, megbecsülésem, és szenvedélyem nem is ér fel a Bárónő iránt érzett belső gazdagsággal, azért hidd el, mikor megyek haza Sárvárra, a Somló-hegytől már nem győzöm nyelni a nyálam. Kicsit guvad a szemem, hangosan korog, mit korog, üvölt a gyomrom, és alig várom a mennyei pillanatot, hogy egy legyek az étellel, és ő megáldva engemet az anyagi életből feláldozva önmagát visszatérjen az alaktalan és formátlan szellemi térbe. Mert a táplálkozás nem más, mint egy csodálatos rítusa a halálnak, az étel önmagát adja, és szolgál téged, Te pedig őt, amikor segítségeddel visszatér újra az anyagból az energia állapotába. Talán Jakob Böhme ír erről nagyon szépen, nála olvastam.

Ha valaki engem meg akar ismerni, és elolvassa az első kérdésemre a választ, bizony avatott szemmel, és érzékeny intuícióval alaposan belém láthat.

Mi lenne a második kérdés?

Az érzelmi, egészen biztosan, azaz a lélek világát térképezné. Talán az, hogy:

Mi az, amit a legnagyobbra értékelsz egy emberben, ha lehet, a hozzád érzelmileg legközelebb állóban?

Az én válaszom: A Kittiben a jóindulatát. Bocsánat, Bárónőben. Tegnap erről meséltem is az előadásomon, hogy ha csak egy magas szeretet minőségű tulajdonságát kellene kiemelnem, akkor a jóindulat lenne az. Ez nekem egy rendkívül fontos értékrend, és igen, rögtön látod, hogy igazából ez a kérdés megint nem a másikról szól, hanem önmagadról. Az étel kérdés sem az ételről szól, hanem a viszonyulásodról az ételhez, az anyaghoz, azaz rólad. Bárónő szíve hatalmas, ez az ő útja, a jóság. Duális világunkban itt is érvényesül a rend, valaki vagy jóindulatú, vagy nem. Ő eredendően az, ahogy átlátom az eddigi életét. Nem tanulta, (mert azt is lehet), hanem születésétől fogva hozza magával ezt a magas szeretet energia minőséget. Most is itt van ám a térben, hiába a távolság. Az energia itt marad, ebben a házban, betölti, finoman átölel, biztonságban tart.

Ha megnézem az életemet, mára már kikopott mindenki mellőlem, aki nem jóindulatú az embertársai felé. Komoly barátságok hullottak el. A hétvégén egy remek és végtelenül vagány lány kérdezte tőlem, hogy rossz dolog-e megszakítani olyan kapcsolatokat, amelyek kiüresedtek, és érzi belül, nincs már helye az életben. Válaszom az volt, hogy egy barátság is csak addig életszerű, amíg annak a lélekszövetségnek aktív a sorsfeladata. Ám ezek gyakran véget érnek. Jövünk egymás életébe, leszolgáljuk, mit szükséges megtenni, és aztán mindenki megy a maga útjára. Ha magadba nézel, és figyelsz, érezni fogod biztosan, hogy ha vége a kapcsolódásnak. Ezek után fenntartani csupán az EGO kapaszkodása és ragaszkodása miatt egy barátságot felelőtlenség, és jó biztosan nem sül ki belőle. Inkább jobb csendben elengedni. Így ment el két jó barát is az életemből, akiket nagyon szeretek máig (egyikük már meghalt, ettől függetlenül továbbra is szeretem). Eltávolodtunk, mert rezgéseink, értékrendünk, viszonyulásunk a világhoz már nem volt passzos. Ilyenkor meg kell engedni, hogy a dolgok megtörténjenek békében, csendben, szeretetben. Ismerősök attól még maradtok, ám a barát az más, ő harmonikus veled…

Harmadik kérdés szellemi:

Mit jelent számodra Isten?

Számomra a jelenemben csupán egy szót: AZ.

Már megint. Kérdezheted, sosem lesz vége ennek az AZnak? Válaszolom, hogy nem. Mert az AZ időtlen, alaktalan, formátlan, állandóan létező, soha el nem múló, mindenhol jelen lévő. A keresztények kívülre helyezik Istent egy félreértelmezés miatt, én belülre helyezem, önmagamba, de nem ebbe a múló káprázatba, ami a testem, és az egyéb individuális-én részeim, mint elme, EGO, érzelmek, lélekrész, hanem az az örök önvaló, ami valójában vagyok. Az EGY, a forrás, AZ. A fizika nyelvén Kvantumvákuum (prof. László Ervin nyomán), amiből minden születik, mindenhol létezik, kiterjedése végtelen, alaktalan, minden eredője.

Néztétek tegnap a teliholdat? Micsoda pompával mutatta meg az arcát! Hívtam is a Fannit, hogy átbeszéljük e nagyon fontos eseményt, ám nem vette fel. Ma reggel meg látom, hogy később visszahívott, akkor meg én nem vettem észre. Van ilyen. Meg akartam kérdezni, hogy mit érez egy varázslónő teliholdkor. Ugatja-e a holdat, vagy éppen elbújik egy koporsóba. Szerintem biztos valami szeánszot tartott, és fújta azt a hosszú hangszert vég nélkül, aminek elfeledtem a nevét. Mert zenélni is tud, állítólag nagyon ügyesen. Fellép zenekarban, ahol előírás az egzotikus kinézet (a haja, elképesztő), a varázslói alkat, és a meztélábon szandál viselet.

Meg eszembe jutott egy kedves lány is, rögtön ráírtam, hogy menjen Holdat fényképezni, mert folyton fényképezőgéppel jár. Mikor később visszaírt, kiderült éppen Holdat fényképezett. Ráéreztem szépen, az intuíció nem hazudik.

Indulás a piacra, várnak a kofák egy kis traccsolásra. Milyen fura, hogy nem szükséges megkérdeznem a Bárónőt, mit akar enni. Ez nála rendkívül fontos életesemény, az étel körül forog napjában a gondolatainak legalább 60%-a. Ilyet még nem láttam előtte senkinél. Amikor megkérdem, mit főzzek, az esetek felében kész válasz van, mert már jó előre kigondolta, a másik felében pedig esendően kétségbeesett pillantás, és pánik energiája a térben, hogy nem tudja, és várhatóan ez illékony életének végét jelenti. Ő ilyen, a kaja az első, utána jöhetnek az élet apró dolgai…

Ma nagy nap van, bátyámnál családi muri lesz. Várhatóan nem 1 dl bor fog elfogyni fejenként. Jó bor, szekszárdi, vagy villányi. A szekszárdi a szerelem bora. Csak azt igyál szeretkezés előtt. Vöröset természetesen! Az unokaöcsém egyetemista lett, és szülinapos. Kitaláltam, hogy kommersz ajándék helyett kap tőlem egy kanna bort. Vettem egy üres 5 literes kannát, teletöltöttem tüzes szekszárdi cabernet sauvignonnal, a Lina lányom ráírta gyöngy betűkkel: Kannás bor Bálintnak. Ezt adjuk ünnepélyesen át. Miért jó ez? Hát nem voltál főiskolás vagy egyetemista? Ha nem, akkor tudd, a kannás bor kultikus tárgy a felsőoktatásban! Kötelező tartozék, mint az óvszer, üres pénztárca péntekre, vagy – meg ne sértsek senkit – a könyvek és jegyzetek. Mondjuk ezen utóbbi kettő, ha nagyon őszinte vagyok, nem mindig szükséges a teljes élethez.

Legyen ma a bor ünnepe. Ma minden korty gömbölyűen zamatos fehér, rosé, vagy vörös, ami lecsúszik a 7 milliárd ember bármelyikének torkán legyen szent nedű az emberiségért! Legyen áldott és dicső a pillanat, amikor Isten borrá változott, és végtelen kegyelemként árad szét testünkben.

Ámen

Szólj hozzá!
Címkék: 14 nap

A bejegyzés trackback címe:

https://magambanatarsam.blog.hu/api/trackback/id/tr9411716321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.