Magamban a Társam

Sebestyén Zoltán - Magamban a Társam

Nagyhitűen

2017. július 17. 11:33 - Zoltán Sebestyén

blogra6.jpg

Ez a kis írásom meghajlás négy nagyszerű ember előtt, akikkel eltölthettem két napot a Börzsönyben. Négy teljesen különböző személyiség, négy egymás számára ismeretlen hölgy, akiknek viszont volt a kezdetekben 1 közös vonása, meghallották a hívószavamat, és velem tartottak az első kéktúra hétvégémre.

Kezdem Mariannal, aki már végig vándorolta velem emlékezetes körülmények között az első Cserhát vándorlást, ahova teljes felkészületlenül érkezve mutatott példát kitartásból és belső erőből. Most új cipővel érkezett, ami sosem jó jel, ám a két nap 40 kilométere alatt a világon nem volt semmi baj, nem törte fel a lábát az új cipő. Mariann mindig üde színfolt egy programon, érett szeretettér veszi körül, amiben jó megfürödni. Vidám, rácsodálkozó természete végigkísér az úton, jó vele beszélgetni, és jó vele csendben lenni is. Most valami különlegeset is hozott magával a túrára, amit eddig nála nem érzékeltem, egyfajta összetartó erőt, a jelenléte mintegy képzeletbeli fonál fűzött össze bennünket ötünket, ő volt ebben a két napban az Egységünk megteremtője. Ezt is megfigyeltem az idők során, hogy akkor tud egy közösség jól működni, amikor egyvalaki (vagy többen) körbeöleli a társaságot láthatatlanul, finoman és gyengéden. Mariann ezt tette a lényéből áradó bájával. Köszönet érte Mariann…

blogra.jpg

Folytatnám a köszönetet Zsuzsival, akiről tényleg semmit nem tudtam mindaddig, míg az állomáson nem találkoztunk, röviden és tömören leveleztünk, semmi csacsogás. Aztán persze a találkozás rögtön világossá vált, hogy Zsuzsa egy céltudatos és határozott nő, aki szerintem még életében nem dilemmázott semmin. Elhatározta, hogy eljön, és ott volt felkészülve, precízen, tettre készen. Sütött belőle az erő és a belső fegyelem, és a két nap alatt egyetlen egyszer hallottam tőle azt, hogy most egy kicsit elfáradtam, amikor Nógrádra értünk 40 km után a forrásnál közölte, hogy meglehetősen bemerevedtek a lábai. Csoda volt, ahogy minden kaptatón szótlanul felkapaszkodott, és olykor türelmesen várt ránk, a lemaradókra. Úgy sétált fel a Csóványos tetejére, mintha valami délutáni kiruccanáson lenne a Városligetben, és mi sem lenne ennél egyszerűbb dolog az életben. Jelzem, amikor felértünk, aznap már 900 méter szintemelkedést teljesítettünk, 10 km alatt. Az pedig kemény, hidd el! Szóval Zsuzsa természetesen magabiztos lényével színesített minket, és neki is köszönöm, hogy ilyen szép példája lehet sokaknak, és eljött közénk…

blogra1.jpg

Anikó maga volt a tünemény. Kedves, szeretni való fiatal lány olyan üde kíváncsisággal, ami automatikus szimpatikussá teszi bárki számára. Komoly korlátokat lépett át már csak azzal is, hogy eljött, hiszen életében először ment el úgy programra - ott alvósra ráadásul -, hogy senkit nem ismert. Ez nagyon nagy dolog, az emberek hatalmas tömege képtelen ezt a korlátot meghaladni, és bezártan élik le életüket félelmeikbe temetkezve. Anikó nem. Ő cselekedett, és eljött, sőt aztán még meghaladta önmagát többször is az út során, pl. amikor fájdalmain túllépve lépdelt majd 10 km-en át lefelé a Csóványosról. Nagyon jókat beszélgettünk, bár sokszor tudom, hogy olyan dolgokról meséltem neki, amivel életében először találkozott, és ami eddigi hitrendszereinek zömével szöges tükörképben áll. Ám fiatal kora ellenére már áramlik benne az a fajta bölcsesség energia, hogy nem elutasít, hanem beenged különbözőségeket, és aztán majd megformálja magában úgy, hogy az komfortos legyen neki. Nagyon értékes, és nagyszerű ember, hálás vagyok, hogy megismerhettem…

blogra3.jpg

Ha Edinára gondolok ma, akkor csak a kalapom jut eszembe, amit képzeletben folyamatosan emelgettem előtte megismerkedésünk első pillanatától. Egyrészt folyamatos déjá vu érzésem van máig, hogy mi már találkoztunk, ám fogalmam sincs hol, a másik pedig az elképesztő, tényleg nincs más szó rá, elképesztő önfegyelem és kitartás, amitől még most is libabőrös vagyok, ha rágondolok. Edinát, ha tehetném, körbehordoznám az országban, és minden városban, faluban bemutatnám őt önbizalom zavaros, kishitű, önmagukat leértékeléssel sújtó, és korlátok közé szorító embertársaimnak. Fejébe vette nemrég, hogy megmássza Afrika tetejét, ami a közel 6000 méteres Kilimandzsáró. Ehhez kezdte felkészíteni a testét, hogy bírja azt az egy hetet. Amikor másztunk fel a Nagy-Hideg-hegyre - 500 méter szintemelkedés 4 km alatt, ami a kék túra egyik legkeményebb szakasza az egész országban -, csak csodálni tudtam, hogy egy jajszava nem volt, pedig tudtam, komoly fájdalmai vannak. Tisztelettel követtem őt, és járt a szám, ami néhol biztosan kiakasztotta, ám ő ugyan akkora tisztelettel elviselte locsogásomat. Így értünk fel mindét nagy csúcsra, hogy eltökélten ment, nem törődve a testi fájdalommal, én meg ámultam ezt a nagyszerű embert az erejéért, a kitartásáért, az eltökéltségéért. Meg még sok mindenért, a humoráért pl., nem kell neki a szomszédba menni egy kis ugratásért. Köszönöm Edina, hogy ilyen nagyszerű példaképet találtam személyedben!

blogra5.jpg

A túra összességében 40 km volt négy csodálatosan nagyhitű emberrel. Különleges atmoszférát biztosított neki a kék túra teljesítés, mindannyiunkat egy kicsit megfertőzött a vágy, hogy mielőbb lejárjuk ezt a potom 1160 km-t. A Börzsöny szakaszt hétvégén bejártuk, ám gyanítom, hogy hátralévő életemben még néhányszor teljesítem ezt az etapot is. Majd jönnek azok velem, akik akkor ébrednek, és csatlakozni szeretnének hozzám. Remek szállásunk volt, legurítottunk jó néhány sört, sütöttünk zöldséget és szalonnát is tábortűzön, beszélgettünk nagyokat, jól elfáradtunk, és gazdagabbak lettünk egy csodás hétvégével! Írnám azt is, hogy amikor mindenki hazaért, egy személyi masszőr várta, és órákig gyúrta az elfáradt izmokat, de sajnos nem így volt. De sebaj, majd legközelebb ezt is elintézzük!

blogra4.jpg

Szeretek egyedül vándorolni, mert olyankor érkeznek hozzám a kreatív ötletek, ám ez a két nap is bizonyította, olyan emberekkel, akikkel egy hullámhosszon vagyok, két napig együtt vándorolni az egyik legnagyobb ajándék, amit kaphattam az élettől. Folytatom is nagy szeretettel, lelkesedéssel, nagyhitűséggel a Kék kör programsorozatot, azaz minimum minden hónapban egy hétvégét a kéktúra teljesítésével töltök. Irány augusztusban a Pilis és a Visegrádi-hegység, vár ránk a következő 40 kilométer, és egy jurta, mert abban szállunk meg…

Sebestyén Zoltán

blogra2.jpg

Aktuális:

Indulnak az őszi egyéni és csoportos É.L.SZ. önismereti kurzusaim. Nyáron jelentős kedvezménnyel tudsz jelentkezni. Itt találod a részleteket:

http://magambanatarsam.blog.hu/2017/07/04/e_l_sz_oszi_onismereti_kurzusok

Önismereti és párkapcsolati egyéni konzultációk és terápia segítségével tudok érted tenni, ha mélyebb és átfogóbb képet szeretnél kapni önmagadról és kapcsolódásaidról. Önmagad megismerésére fordított idő mindig a legjobb befektetés az életben!

A részleteket itt találod:

http://magambanatarsam.blog.hu/2015/12/28/teremts_rendet_eletedben_egyeni_tanacsadas

Borterápia:

http://magambanatarsam.blog.hu/2017/04/16/borterapia

Előadásaimról, csoportos programjaimról, zarándoklatokról, önfejlesztő és párkapcsolati tréningekről, szabadidős programlehetőségekről az Egy Hullámhosszon tudatos közösséggel itt tudsz tájékozódni:

http://www.egyhullamhosszon.hu/programok

A programokról hírlevélre való feliratkozásra itt van lehetőséged:

sebestyenzoltan@magambanatarsam.hu

Írj egy levelet a „hírlevél” szóval, és felveszlek a listára.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magambanatarsam.blog.hu/api/trackback/id/tr8212669341

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.