Magamban a Társam

Sebestyén Zoltán - Magamban a Társam

Húzós volt barátom…

2017. augusztus 14. 12:04 - Zoltán Sebestyén

blog.jpg

Ha azt gondoltad eddig, hogy Ürömről Dobogókőre, majd másnap onnan Visegrádra rövid alvás után egy kedélyes séta csupán a kéktúra, akkor jelzem, nem! Bár biztosan született már olyan ember is itt a Földön, aki fütyörészve, bámészkodva, könnyedén szaladt végig két nap alatt a közel 50 km-en, ám mi tízen, akik hétvégén együtt tettük meg a távot, nem ehhez az emberformához tartozunk!

Kezdem az elejéről!

Szombaton lelkesedéstől csordultig töltve találkoztunk az ürömi vasútállomáson, ahonnan orkán erejű szélben, de végre 30 fok alatti hőmérsékletben álltunk neki az előttünk lévő 23 km-nek, ami a nap végére az állomástól, végigjárva a kéktúra nyomvonalán 25 km felett lett. Tényleg a szerencse az egyik legjobb cimborám, ezt sokszor mondtam már. Pont hétfő reggelre söpörte ki a nyugati szél a hetek óta tartó 36-38 fokos kánikulát, és varázsolt nekünk gyönyörű kiránduló időt! Sebes léptekkel haladtunk, és gyakorlatilag az első 20 km után egyedül Erika töprengett rajta, hogy mit keres itt! Eleve tartott attól, hogy a zsák nehéz lesz, és majd nem bírja a dereka, és lám, így is lett. Ügyesen teremt az ember! Pilisszentkereszten miközben boldogan ittuk a sörünket, komolyan eltöprengett, hogy busszal megy fel Dobogókőre, és kihagyja az utolsó 4 km-t. Aztán mégse! Mert nem úgy van az kérem, Erikát kemény, jófajta fából faragták, kissé lekönnyítve (én vittem a táskáját tovább) csak feljött az utolsó, és egyben legkeményebb szakaszon velünk Dobogókőig! Igaz, olyan arccal, amiben a második világháború összes szenvedő emberének az arckifejezése benne volt. De feljött!!! És aztán elterült a szivacsán, és kész volt aznapra…

poszt.jpg

Dobogókő megér egy mesét. De nem a legendás energetikája miatt (ami az én szubjektív érzékelésemben kissé megkopni látszik a köré épített spiricirkusz véget), hanem az ott tapasztalt, a fogyasztói társadalmat tökéletesen szimbolizáló vendéglátói hozzáállás miatt. Nos, este 6 után értünk oda. A szállás elfoglalásához kellett vagy 40 perc, mert a tulaj el volt foglalva az éttermi feladatokkal. Nem értettem, mi az a nagy nyüzsgés a pultnál, mintha a világ összes éhezője ott állt volna sorban. Később megértettem… Mi türelmesen kivártuk, és elfoglaltuk a helyünket. Ezután sebtiben elindultunk egy másik étterembe vacsorázni, ahol remekül főznek, mert éhesek voltunk. Amikor odaértünk, közölték, hogy 7-ig vannak nyitva, már nem adnak 10 főre gulyást, amit az orrunk előtt cipeltek be hatalmas bográcsokban. MI VAN? 7-kor zárnak? Hogy lehet itt vacsorázni akkor annak, aki egész nap túrázik, és este ér ide!

Később kiderült, hogy egységesen mindenki 7-kor zár, és csupán egyetlen büfét találtunk, ahol azt mondták, maradnak, és szívesen kiszolgáltak. Mint egy jó vendéglátós. Aztán töprengtem, és az alábbiakra jöttem rá:

  • Dobogókőn a napközbeni turista mennyiség olyan bőséges profitot termel, hogy felesleges két műszakot szervezni. Reggel 9-től este 7-ig kasza van, mit számít néhány éhenkórász túrázó…
  • Az árakat egységesítették (végignézve a bezárt éttermek menüjét) a Balatoni szezonális árfekvés közelébe. Ízelítőül: GIROSTÁL 1450 FT! 450 Ft a Soproni. A belvárosban, a nyugatinál olcsóbb ennél!

Laci és Aliz úgy felhúzták magukat az árakon, hogy nem is voltak hajlandóak vacsorázni a büfében sem, és megértettem őket. Árkartellnek hívják az ilyet máshol. Túllépve a sokkon, hogy lóhalálában, és kapkodva vacsoráztunk, süvítő szélben egy büfépult előtt padon nyomorogva, visszasétáltunk a szállásra ahol fürdés, fetrengés, és a nap csodája vette kezdetét!

Mi volt ez???

Ez kérem Júlia Eleonóra Ágnes volt, aki egyébként a híres Bellanor olasz klán leszármazottja, és a Gálik ősi gyógyító vérvonal egyetlen beavatott mestere! Amit tőle kaptunk, az maga volt a mennyei manna! Türelmesen, órákon keresztül masszírozta a lábakat, energetizálva és harmonizálva megfáradt végtagjainkat. Csoda volt tényleg, lehet, hogy találkoztál már gyógyítóval, masszőrrel, sámánnal, táltossal, varázslónővel, mágussal, egy csomó címzetes guruval, de olyannal, mint Júlia de Bellanor (Ágnes Eleonóra Mónika Sánchez Vitalió), aki egyetlen örököse és művelője a Gálik holisztikus tardíciónak, biztosan nem. Ellazított, elringatott, és miközben hason feküdve a szivacsodon boldog vigyorba merevedett szád sarkából párnádra folyt a nyál, örömödben arra gondoltál, sose érjen véget ez a pillanat! Na, ilyen volt!

Ezután aludtunk.

20862395_1808386655843517_1464306784_o.jpg

Csak reggel derült ki, hogy egyedül Laci (Aliz párja, mert itt volt a Vajay is, aki megint megér egy mesét) aludt valóban, mi kilencen többiek éberen forgolódtunk egész éjjel, és irigykedtünk egymásra csendben, hogy itt mindenki milyen békésen szendereg, csak én nem tudok aludni. Tényleg így volt. Állítólag senki nem aludt Lacin kívül rendesen. Én magam vagy 763 alkalommal fordultam át, és közben azon imádkoztam, hogy abban a néhány másodpercben, míg elszusszanok, éktelen horkolásordításommal ne keltsek fel mindenkit. Másnap kaptam is a visszajelzést, hogy nem is horkolok, mire én:

  • Persze, hogy nem, hiszen nem is aludtam!

Erre mellettem Ildi:

  • Dehogy nem, itt szuszogtál békésen mellettem!

Megegyeztünk végül, hogy Lacin kívül mindenki ébren volt, csak ezt nem vettük észre!

A második nap jól indult, azaz lefelé a hegyről. Bár hozzáteszem, szerettem volna időben (7-8 között) indulni, de a Dobogókői reggeliztetés 9-kor van, az ismertetett luxus vendéglátói élet miatt. Így 9:30 volt, mire elindultunk. Mariann szokásos mosolyában ragyogott, Zsuzsa precízen, elszánt tekintettel lépdelt, és Erika is szedte a lábait rendesen, immár derűsen!

Gyerekek! Aki még nem volt Dobogókő és Pilisszentlászló között, az nem tudja, mit hagyott ki! Ahogy elhagytuk Dobogókőt, olyan mesevilágba csöppentünk, amihez foghatót ritkán érzékel az ember. Gyönyörű réteken, erdőkben vezetett a kéktúra, és energetikailag olyan feltöltő térben, amit érzékelve valóban mondhatom, Pilis egy különleges erőtér itt a Kárpát-medencében. Amire Pilisszentlászlóra értünk, én teljesen elvarázsolódtam. Ki is néztem egy erdei tisztást, ahol biztosan szervezek egy pikniket a közeljövőben. Közben Vajay Laci, nemzetünk büszkesége komoly nehézséggel ajándékozta meg magát. Ugye mikor vegyen az ember új cipőt, mint egy 50 km-es kétnapos túra előtt? Hát ő megvette, és megszívta. A jobb lába talpán itt jelent meg az első komoly vízhólyag, majd aztán a túra végére gyakorlatilag az egész talpát elborították az újak!

20815165_1808385435843639_383775163_n.jpg

Még kedélyesen értünk Pilisszentlászlóra, ami egy gyönyörű falu. A vegyesbolt vasárnap kettőig nyitva, a kocsma szép, rendezett, igényes, kedves és szellemes hölgytulajdonossal, épeszű árakkal. Itt aztán ücsörögtünk majd egy órát, Noémi mókásra fröccsözte magát, még útra, a kulacsába is töltött fröccsöt, hogy kitartson hazáig. Kellett neki is a fájdalomcsillapító, mert a bal lába, ha jól emlékszem a térdénél visszaszólt neki imigyen: ELÉG!!!

20864276_1808385585843624_709117880_n.jpg

Itt kezdődtek a nyökögéseink. Erika táskája rajtam landolt ismét, mert innen komoly kaptatón keresztül vezetett ki az út, és új iramdiktálónk lett, Laci (no, nem a Vajay, mert ő már sántikálva vonszolta magát), aki megtáltosodott, és vagy 8 km-t húzott magával minket. Aztán ott feladta a vezérbika szerepet, mert meghúzódott az ágyéka, így csatlakozott a végén bandukoló párjához, Alizhoz, aki meg a csípőjét fájlalta. Amire Visegrádra értünk, Mariann és Ildi volt, aki nem panaszkodott fájdalomra, csak simán kipukkadtak a fáradtságtól. Zsuzsi térd, Júlia talp, Laci (Vajay) sántabéka, Laci ágyék, Aliz csípő, Erika derék, Noémi térd, én szintén térd, nekem is szólt 48 km-nél a jobb térdem, hogy fejezzem be a lefele kapaszkodást. Így értünk Visegrádra. Kifáradva, nyögve, fura mód hatalmasakat röhögve, és boldogan, mert bármennyire is fájt a vége, amit adott ez a két nap a természetben, mindent megért.

Apropó, Ildi volt számomra a két nap hőse! Most ő volt, aki meghaladta önmagát sokszorosan, úrrá lett tériszonyán, és a lefelé kaptatókon csak kis támogatás kellett neki, ami hatalmas lépés volt a életében. Csodálatos volt ő, és mindannyian azok voltatok! Köszönöm, hogy velem tartottatok!

Sebestyén Zoli

Aktuális:

Indulnak az őszi egyéni és csoportos É.L.SZ. önismereti kurzusaim. Nyáron jelentős kedvezménnyel tudsz jelentkezni. Itt találod a részleteket:

http://magambanatarsam.blog.hu/2017/07/04/e_l_sz_oszi_onismereti_kurzusok

Önismereti és párkapcsolati egyéni konzultációk és terápia segítségével tudok érted tenni, ha mélyebb és átfogóbb képet szeretnél kapni önmagadról és kapcsolódásaidról. Önmagad megismerésére fordított idő mindig a legjobb befektetés az életben!

A részleteket itt találod:

http://magambanatarsam.blog.hu/2015/12/28/teremts_rendet_eletedben_egyeni_tanacsadas

Borterápia:

http://magambanatarsam.blog.hu/2017/04/16/borterapia

Előadásaimról, csoportos programjaimról, zarándoklatokról, önfejlesztő és párkapcsolati tréningekről, szabadidős programlehetőségekről az Egy Hullámhosszon tudatos közösséggel itt tudsz tájékozódni:

http://www.egyhullamhosszon.hu/programok

A programokról hírlevélre való feliratkozásra itt van lehetőséged:

sebestyenzoltan@magambanatarsam.hu

Írj egy levelet a „hírlevél” szóval, és felveszlek a listára.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magambanatarsam.blog.hu/api/trackback/id/tr1712747550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.