Magamban a Társam

Sebestyén Zoltán - Magamban a Társam

Ősállapotban

2018. december 26. 18:36 - Zoltán Sebestyén

osallapotban.jpg

Minden élőlény ősállapota a béke.

Természetes sajátossága az életnek hogy a fájdalmak és boldog pillanatok folyton változó ciklusain keresztül vezet az út a békéhez. Akár emberformában élsz, akár bármilyen élőlényként itt a Földön, folyton változik a környezet, a hangulat, az impulzus, olykor növekedsz, máskor csökkensz, olykor tágulsz, máskor szűkülsz. Mindez a természeted, minél bonyolultabb élőlény vagy, annál inkább. Ennek elfogadásán keresztül jut el minden teremtett lény ahhoz, hogy végül a legnagyobb káosz közepette is megtalálja magában azt a békét, ami igazából önmaga ősállapota, megtalálja önmagában a szeretetet. Ebben a békében tud a szeretet áramolni belőlem minden élőlény felé, bármennyire is különbözzön az tőlem. Talán ezt az állapotot nevezik az őshagyomány iratai annak a káprázaton túli világnak, aranykornak, belső csendnek, és még sorolhatnám, ami végtére is egyensúlyt hoz bennem, és belőlem a világban. Ez az egyszerű béke minden élőlény sajátja, ahogy az enyém, és a tiéd is, csupán meg kell találni önmagunkban.

Egy fa hasonlóan létezik, mint mi, emberek. Életének természetes állapota, hogy hasonló vegyületek kiválasztásával reagál a sérülésekre (fájdalmakra) is, mint egy ember, vagy kutya, csupán ezt nem adja hangokkal a tudtunkra, ám mérhető a sejtjeiben. Alapvetően az egyszerűsége a békés életre kapcsolja, talán pont ezért, mert nincs bonyolult idegrendszere, neki a születés, a létezés és halál egyformán az élet része, mindegyik állapot számára megfelelő. Amikor sarjad, amikor terebélyesedik, amikor korhadni kezd, amikor kidől, vagy kivágják, ebben az elfogadásban létezik, él, ahogy azt eredendő természete megkívánja. Halála nem pusztulás, mert minden sejtjében kódolva van a bizonyosság – ahogy minden teremtett élőlénynek -, hogy az élet Egy és örök, maximum a forma változik végtelenszerűen.

Én, emberformában sem vagyok más, csupán bonyolult idegrendszeremmel kapcsolódva a világhoz érzékelem drámaként, vagy jutalomként a környezeti változásokat, és amellett, hogy a fához hasonló vegyületeket állít elő a szervezetem, plusz talán, hogy pillanatnyi érzéseimet, örömömet és fájdalmamat egyaránt, ki is tudom mutatni. Emberformában a természetünk, hogy ciklikusan jól, és rosszul vagyunk a saját értékrendünkben, miközben időnként arra a békére kapcsolódunk, amit könnyen megérthetsz, ha egy gyönyörű fára nézel, aki csak egyszerűen létezik önmaga nagyszerűségében. Bármerre nézek, ez a rend az életben, mosolygó és bánatos emberek váltakozva jönnek szembe az utcán. A bánat egyik esetben tanít, más esetben nem találom a felelősség kulcsát magamban. Az öröm egyik esetben tanít, más esetben meg nem tudom, miként kapcsolódhatnék legközelebb is rá. Azt érzem, hogy minél szélsőségesebben ingadozik az egyéni életem a bánat és öröm impulzusai közt, annál kisebb a békém, annál kisebb a szeretet kozmikus energiája bennem. Most arra jutottam, hogy mikor hullámhegyeim és hullámvölgyeim amplitúdója csökken, azzal egyenes arányban nő a békém, kezd az életem abban a mederben folyni, amit a sorsom nekem szán. Ebben a békében tud kibontakozni belőlem szép csendesen a létezésem szimfóniája, amit én írok folyton determinált küldetésemmel, és szabad teremtő erőmmel egyaránt.

Mi ez a béke? Milyen, amikor valaki emberformában békében él? Talán a derű az. Úgy figyelem az élet történéseit, hogy azokhoz elfogadással, megengedéssel, szeretettel kapcsolódom szélsőséges érzelmek helyett. Talán a derű az eredendő természete az embernek.

A teremtés hogyan működik emberformában?

A harsogó érzelmi állapotokban – azaz a két szélsőségben - született vágyak és célok görcsössé tesznek, a görcsösség pedig olyan mételye a szabad teremtő erőmnek, amitől szélsőségbe csap át a teremtés is:

1.: Túlfokozódik, aminek hatására grandiózus, kezelhetetlen méreteket ölt a fizikai síkon, több lesz, mint amire a lelkem hív. Mert a sors ezt is megengedi a szabad teremtő akaratomnak, hogy olyat hozzak létre, amit személyiségem nem tud kezelni belső egyensúly nélkül.

2.: Sorvad az, és kibontakozás helyett a vágyaim eltünedeznek, felszívódnak a kilátástalanság terében, ahol nem ölt formát a fizikai síkon egy vágyam sem.

A belső békében, szeretetben ápolt és gondozott vágyak úgy nyílnak ki a külső világban, mintha azok a legtermészetesebb részei lennének az életemnek. Ehhez nem kell mást tenni, mint személyiségem egyensúlyán keresztül teremteni, azaz hagyni megteremtődni a dolgokat, nem sürögni, nem akarni, csak ami szükséges, azt megtenni: a beteljesülés ideájában megmártózni a békémmel és szeretetemmel, mintha az már megtörtént volna. Így teremtődik ez a fajta élet.

Ősállapotunk nekünk is emberformában, mint minden teremtett lénynek: a béke. Talán azért is rejt magában az emberi élet különleges kihívást egy fához képest, mert gyorsan elszakadunk társadalmi rendszerünkben manapság ettől az ősállapotból, és találjuk magunkat érzelmeink, tulajdonságaink, én-részeink szélsőséges viharaiban. Különleges ma embernek lenni, mert talán sosem távolodtunk még el ennyire ősállapotunktól globálisan szemlélve az embert, mint az elmúlt századokban.

Van hát teendője a modern embernek, és itt most nem a fejlődésre, vagy különleges attrakciókra, társadalmilag elismert grandiózus tettekre gondolok. Pont ez a lényeg, hogy a bonyolulttá és átláthatatlanná kuszált világunkat ideje egyszerűbbé tenni, hogy az élhető legyen nemcsak az emberiség, hanem az egész Föld élővilága számára. Ezt a világot az egyénből kiindulva lehet megváltoztatni, letisztítva önmagunkat, eredetünkhöz visszatérve kizsákmányolóból alkotó emberré érni. Van mit tenni, szép csendben, egyedül, hogy megszelídítse mindenki önmagát, megzabolázza ezerfelé szakadt személyiségét, szélsőséges érzelmi világát, és visszatérve az eredetéhez a nyugalmával, békéjével és szeretetével, önmaga ősállapotával járuljon hozzá a globális élettérhez.

Hogyan?

Először a „Miért” a fontos. Amikor nem csak olvasod, és érted amit írok, ha már nem csak bólogatsz egyet értően passzívan, hanem elindul benned egy belső késztetés, hogy tegyél is önmagadért, és érzed, hogy szükséges és mindennél fontosabb a cselekvés, akkor érdemes a "Hogyannal" foglalkozni. Addig csak a „Miért” felfedezése az egyetlen teendő. A „Miértet” pedig a nehéz élethelyzetekből való ébredési vágy szüli, mert végre békét szeretnél az életedben.

Sebestyén Zoltán

http://magambanatarsam.blog.hu/2017/09/13/egyeni_konzultaciok

(Kép: Tipikus ősállapot pillanat Egy Hullámhosszon közösségünkben, amikor kilépve a világ bódult káprázatából visszatérünk eredetünkhöz.)

Szólj hozzá!

A bolond, aki nem tudta...

2018. december 09. 11:11 - Zoltán Sebestyén

poszt_irashoz.jpg

Három éve bolondultam meg.

Tényleg. Minden korok sajátossága, hogy akik a fősodrású hitrendszerek elvárásainak nem felelnek meg, azok bolondok. Modern korunk önmegvalósítási normálja a jó munkahely, vagy egy profithajhász vállalkozás vezetése, esetleg lehetsz celeb, vagy ismert művész, stb. Az, hogy valami megfoghatatlanul ködös közösségszervező tevékenységbe fogsz, amiről már előre tudod, hogy tele van buktató pontokkal, és a közel 8 milliárd ember csekély érdeklődésére tart csak számot a szokatlansága miatt, tényleg bolondok csinálnak csak ilyet. Ráadásul a tudatosság, önismeret, kedvesség szavakat tűztem ki a zászlóra, amik meg végképpen az őrület biztos jelei, a mindenkori hatalmaknak sosem állt érdekében, hogy az emberek a birka életet ilyen minőségekre cseréljék önmagukban.

Az őrület bennem, hogy mindent hátrahagyok, és valami teljesen újba fogok teljes döbbenetet okozott a családban, baráti körben, szinte mindenkiben, aki akkor körülvett. Lássuk be jogosan, hiszen nem történt más, mint ami ilyenkor normális és kiszámítható, ha téged minden ismerősöd mondjuk remek kőművesnek tart, és már emberemlékezet óta kőműves vagy, teljes a döbbenet, amikor egyszer csak közlöd, hogy nyitsz egy pékséget, mert te azt szeretnéd művelni a továbbiakban az életedben. Velem és környezetemmel sem történt ez másként, Zoli, aki 16 éve már a kenőanyag kereskedelemben ügyködött, egyszer csak kitalálja, hogy közösséget kezd szervezni, és önismereti tréner lesz.

Megbolondult. Nem kétséges. Én lettem a bolond, aki nem tudta, hogy ilyet ép eszű ember nem csinál...

poszt_irashoz_1.jpg

Ez minden radikális életút változás alapállása, az egyén tele hittel és vággyal nekilát, 1, max. 2 ember talán támogatja, mindenki más döbbent értetlenségbe merevedik. Amiért nagyon hálás vagyok, hogy a döbbenet nem csapott át lebeszélési hullámba, inkább csak feszült csend vett körül, némi aggódással fűszerezve.

Ugorva egy nagyot az időben eltelt azóta 3 év, és élek. Nem mondom, kifejezetten nehéz időszakot is átéltem, ám ez már csak történelem, és figyelmem inkább a jó dolgokra szegezem, a sok csodára, ami történt.

Örök érvényű tanítás immár évezredek óta, hogy életed művelésében akkor tudsz tiszta minőségre kapcsolódni, ha amit teszel, önmagadon keresztül az egész emberiség javát szolgálja. Másként nincs is értelme cselekedni, hiszen ha a ténykedésed csupán túlélés, csupasz pénzhajhászás, miközben kiszolgálod a rendszer urait, vagy egyéni érdekeidbe ragadva másoknak még kárt is okozol, akkor az életed Hamvas Béla szavaival élve reménytelenül korrupt és hamis.

kezemben_a_sorsom.jpg

Hálás vagyok az életnek, hogy nekem a közösségszervezés nemes feladatát szánta, és hálás vagyok magamnak, hogy ezt kibontakoztatva magamból alkothatok, valódi értékeket létrehozva itt, az Egy Hullámhosszon közösségben. Ideje van a büszkeségnek, amikor annyi boldog és ragyogó szempárt látok magam körül, egy túrán, egy vándorláson, egy beszélgető esten, egy együttlét programon, mindenhol, ami csak terem belőlem, körülöttem. Ideje a büszkeségnek, ami kétirányú, hiszen büszkén nézem az embereket, ahogy változnak, ahogy formálódnak, ahogy kibontakozik belőlük olykor finom eleganciával, olykor meg kirobbanó erővel egy magasabb életminőség, jobb szív, nemesebb élet, és büszkeség, ami visszaáramlik hozzám belőlük, aki eredője és álmodója vagyok egyszerre ennek a nagyszerű áramlásnak. Így van egyensúly, a kölcsönös hálában és büszkeségben.

Milyen volt ez az év?

Erre nem nagyon vannak szavak. Nyilván, ha a cél az lenne, hogy hatalmas tömeget hívjak be a közösségbe, és mennyiséget növeljek, akkor itt most olyan marketing dumát tolnék az arcodba, hogy remegő izgalommal jönnél a következő programra, mert nem szeretnél kimaradni valami elképesztő izgalomból, újdonságból. Ám ez egyáltalán nem cél, és ezért extrán bolondnak lehet engem tartani. Ez is egy érési folyamat az egyénben, amikor rájön, hogy a nagy körítés mindig csak annak kell, ami mögött kicsi a tartalom. A tömeg megy a csinnadrattára, ám az érett embert ez nem érdekli. Az érett és tudatos ember megérzi hol a helye, ha egy nyúlfarknyi hírfoszlány jut el csak hozzá, abból is ráérez, itt valami mély, formáló, értékes dolog történik.

poszt_irashoz_2.jpg

Ezért nem cél a tömegnövelés, a dinamikus fejlődés, a statisztikai káprázat, mert akikhez mi szólunk, azokat az ilyen felszín nem érdekli. Hozzájuk a hír a közösség belső teremtő erejéből eljut bárhogy, nem is érdekes, hogyan.

Álarc nélküliség. Ilyen évünk volt. Aki itt marad köztünk, lecsupaszodik a személyiségében, minden olyan felesleges modort, viselkedési formát, megfelelési praktikát elhagy, ami a modern társadalmunk értelmetlen máza. Mert feleslegessé válnak a játszmák egy tiszta térben.

Jó szándék, ez is a mi évünk volt. Jó szándékkal töltöttük fel az évet, aki nem így közeledett, gyorsan tovalibbent.

Bölcs volt ez az évünk. Az okoskodás, ami lássuk be majd minden nyugati ember alapkódja, itt feloldódik a bölcsességben. Ha csak dumál valaki, mert művelt és olvasott, ám nem éli azt, amiről beszél, hamar lelepleződik, és akkor válaszúton találja magát. Bölcsességbe vált és példaképpé, vagy megy tovább okoskodni.

poszt_irashoz_3.jpg

Meg könnyed jelenlétű volt ez az év, ahol nem volt más dolgod, mint egyszerűen jól érezni magadat. Ez alapszlogenünk. Ne agyazd túl a dolgokat, és félni meg haszontalan időtöltés. Csak egyszerűen érezd jól magadat minden különösebb ok nélkül.

Rengeteget túráztunk. A természet közeliség, a természetbe fordulás igénye minden tudatos ember része kortól és nemtől függetlenül. Pont ezért 4 éves volt a legfiatalabb túrázóm, és 75 tudtommal a legidősebb. Volt, hogy csak kirándultunk egy rakás gyerekkel tanösvényeken, és volt, hogy mentünk majd 30 km-t a kéktúrán. Meg voltak vándorlásaink, és még mindig a Cserhát vándorlás a szívünk csücske, pedig erős társak léptek be mellé, a Pilis vándorlás, vagy a Balaton-felvidék képében.

poszt_irashoz_4.jpg

Idén ismét a kedvenc egy napos túrám a Kő-hegyi lett Szentendréről. Friss még az emlék, hiszen mindig ezzel zárom az évet, ám az a lelkiség, amit itt megéltünk összehasonlíthatatlan bármi mással.

Meg nyaraltunk, meg tekertünk és pancsoltunk, és egészséget teremtettünk, és önismerettel foglalkoztunk sokat, és jó párkapcsolatokkal, és nemes családi élettel, és magyarsággal, és szerelemmel, és teremtéssel, és Istennel, meg Buddhával, a Védákkal, Lao-ce, Logosz, Tao, Tolle, lélek, szellem, emberformán…

Kinőttük a gyermekcipőt idén, és kamasszá értünk. Látom, hogy még van mit tenni bőven, hogy egy érett, valódi közösséggé formálódjunk. Sok új ember jön, aki ebben segíteni fog. Ám az alapokat leraktuk visszavonhatatlanul, stabilan, szeretetben.

poszt_irashoz_5.jpg

Itt az ideje a hálának.

Köszönöm nektek, kik élő jelenléttel tiszteltétek meg a programokat, és általatok is nemesedhettünk. Köszönöm a sok jó érzést, amivel körülvettetek, a nyitott szíveket, a lendületet, a kedves szavakat, az építő kritikákat, és mindent, amit tartalmazott ez az év.

És köszönöm azoknak is, akiket még nem ismerek, mert csak távolról figyelnek. Mit köszönök nekik? A jövőt. Mert belőlük épül a jövő. Amikor eljön az ő idejük, megjelennek. Én ráérek, megvárom őket. Megvárom azokat is, akik még pörögnek a modern világ útvesztőiben úgy, hogy fogalmuk sincs rólunk, eleve vakfoltjuk van az érett, felnőtt életre. Ők valamikor a távoli időkben ébredeznek majd a káoszukból, amikor már annyira elszenvedik az életet, hogy nem lesz más választásuk, mint kilépni belőle. Na, mi akkor ott leszünk a látóterükbe, és segítő jobbot nyújtunk.

Meg köszönöm ennek a pillanatnak a nagyszerűségét is, ahogy olvasod ezeket az utolsó sorokat, és lágyan szétáramlik benned is egy olyan érzés, amire nincs szó, mert felesleges beszélni róla, egyszerűen csak megélni elég.

6_eletterulet_kozosseg_1.jpg

Legyen csodás néhány heted még idén!

Találkozunk, amikor Te szeretnéd, holnap, pénteken, Szilveszterkor, jövőre, utána, egyszer csak élőben…

Sebestyén Zoltán

Egy Hullámhosszon – tudatos közösség

info@egyhullamhosszon.hu

www.egyhullamhosszon.hu

Szólj hozzá!
Címkék: önismeret

III. Cserhát vándorlás - 2019. május

2018. október 18. 04:57 - Zoltán Sebestyén

poszt_1.jpg

Immár két májusi Cserhát vándorláson vagyunk túl az elmúlt két évben, és sok csodás élménnyel töltődtünk:

  • A táj mesebeli, az akácvirágzás miatt fehér az erdő, a repce sárgába borítja a földek egy részét, a lucerna bíborba egy másik részét. Ami nem fehér, sárga és bíbor, az a zöld legkülönbözőbb árnyalataiban tündököl.
  • Napi 20 – 25 km gyaloglás után kellemesen elfáradtunk, kicsit nyilallt itt-ott, de még olyan hölgy is meglepően tapasztalta, hogy jól bírja, aki egyáltalán nem készült fel fizikailag. Kiderült számunkra, hogy az ember sokkal többet bír, mint azt képzelné magáról
  • Minden a jókedvről, és az örömről szólt, vagy új barátságok születtek, vagy elmélyültek a régiek.

wp_20180925_14_09_34_pro.jpg

Kinek ajánlom:

Annak ajánlom ezt a vándorlást, aki önmaga korlátait átlépve szeretettel tudja magának megengedni, hogy képes naponta gyönyörű erdőkben és mezőkön 20 km körül vándorolni nyugodt, és szemlélődő tempóban. Annak, aki szeret közösségben lenni, vagy úgy érzi, ráférne végre egy kis levegőváltozás, új emberek társasága, és ideje kimozdulni a komfortzónából, hogy valami emlékezetes történjen vele. Annak, aki a félelmei helyett a bátorságát szeretné táplálni, és magára büszkén tekinteni esténként, amikor nyugovóra tér. Annak, aki szívesen belekóstolna a szabad élet ízébe, amikor 5 napig nincs más dolga, csak bandukolni, beszélgetni, nevetni, kikapcsolódni.

A vándorlásról:

Idén Ipolytarnócról indulunk, és Erdőkertesig gyalogolunk Veresegyház határába 5 nap alatt. A csomagok szállítását megoldjuk egyik szállásról a másikra, így egy könnyű hátizsák kell csak napközben, amibe belefér a szendvics és a víz, meg apróságok. Ez nagy könnyítés, mert a nehéz túrazsák cipelése sok erőt kivenne a vándorból. A Cserhát maga a mesebeli csoda, Hollókő és Buják környéke páratlan, Vanyarc mellett van az ország leggyönyörűbb legelője. Utunk végvárakon, hegyeken és dombokon át vezet, megpihenünk egy több mint 400 éves tölgy árnyékában is, és számtalan apró falut keresztezve töltjük fel magunkat élményekkel, örömökkel.

wp_20180925_14_33_00_panorama.jpg

Időpont: 2018. május 15.-16.-17.-18.-19.

Indulás: Ipolytarnóc, május 15. (Az odautazást magánban megbeszéljük.)

Érkezés: Erdőkertes (Veresegyház) május 20. 16:00 körül.

Létszám: Maximum 14 fő tud velem jönni a szállások kapacitása miatt.

Részvételi díj:

60 000 Ft/fő.

A jelentkezés a részvételi díj befizetésével érvényes.

A részvételi díj tartalmazza a szervezési, reggeli és vacsora, illetve a szállás költségeit.

Lemondási feltételek:

A III. Cserhát vándorlás indulásának időpontjához viszonyítva a programon való részvétel lemondása esetén:

60 nap- regisztráció időpontja között: A részvételi díj értékének 50%-a kerül visszafizetésre

30-59 nap között: Az részvételi díj értékének 20%-a kerül visszafizetésre

0-29 nap között: Az részvételi díj értékének 0%-a kerül visszafizetésre

wp_20180516_14_50_11_pro.jpg

Étkezés:

Reggelit és meleg vacsorát kapsz. Napközbeni étkezés: reggel bevásárolunk, szendvicseket készítünk, de a falvakban útközben étkezési lehetőség is van jellemzően.

Útvonal és szállások:

Május 16. szerda: Ipolytarnóc  – Szécsény-Pöténypuszta 25 km könnyű terepen

Szállás Ipolypart Vendégház, csodás, kényelmes, kedves tulajdonossal, remek szobákkal.

Május 17. csütörtök: Szécsény-Pöténypuszta – Felsőtold 21 km könnyű terepen

Szállás a Vértes Vendégházban, nagyon korrekt, kényelmes, felújított parasztházban.

Május 18. péntek: Felsőtold – Buják 15 km könnyű terepen

Bujáki vendégház, már többször megszálltunk itt, szuper hely.

Május 19. szombat: Buják – Acsa 25 km könnyű terepen

Acsán egy vendégház, gyönyörűen felújítva, igényes, vendégszerető tulaj.

Május 20. vasárnap: Acsa – Erdőkertes (Veresegyház) 20 km könnyű terepen

20180516_144249.jpg

A ruházattal, felkészültséggel kapcsolatban szívesen nyújtok további információkat az elérhetőségeimen.

Tarts velünk, egy kedves és vidám társasággal a Cserhátba, gyönyörű lankák, tavaszi színek, barátságos falvak vidékére!

Sebestyén Zoltán

+36 30 977 1853

info@egyhullamhosszon.hu

Szólj hozzá!

Tudatos élet buktatói

2018. augusztus 20. 14:33 - Zoltán Sebestyén

tudatos_elet_buktatoi.jpg

Tudatos élet buktatói

Amíg érett, éber, bölcs emberré válik valaki, bizony hosszú út vezet odáig.

Tapasztalatom szerint már az elindulás is komoly kihívás a mai, modern embernek, hiszen az önismeret csak azon részeit támogatja a modern világ, ami a személyiséget a hatékonyabb munkavégzésre formálja, a fogyasztói társadalmi elit érdekeinek kiszolgálása érdekében. Minden más önismereti modellt, ami ennél mélyebben és formálóbban hat az emberre, vagy nevetségessé tesz és ellehetetlenít, vagy felvásárolja, és átformálja érdekeinek megfelelően. Ezután értékesíti különböző hangzatos spirituális vagy simán önismereti franchise nevek alatt hétvégi kurzusokként.

Amikor az ember megérik rá - igen, ez egy érési folyamat -, hogy leszakadjon a marketinggel agyontámogatott spirituális és hagyományos modellekről, és felismeri a hangzatos szlogenek mögötti szűkös tartalmakat, akkor hív be egy olyan rendszert az életébe, ami segítségével valóban elindulhat, és átformálhatja az életét, hitrendszereit, mintáit, blokkjait, azaz éberré teheti személyes életét, és valódi felnőtt életet élhet.

Itt írok a felnőtt életről:

https://magambanatarsam.blog.hu/2018/02/11/felnott_elet_499

Ősi magyar hagyomány tanítása, hogy a születésünk pillanatában beíródik a sorsunk az életünkbe, ami mint egy program, végigkísér az életünkön. Ennek vannak determinált, és rugalmas, azaz formálható részei. Ami teljesen rugalmas, az a személyiségünk, azaz bármilyen emberré válhatunk. Talán ezért is erre fókuszál majd minden vallás és filozófia, vagy éppen metafizikai hagyomány, hogy a személyiségünk formálásán keresztül tudunk eljutni egy éber, felnőtt életformához (megvilágosodás, mennyország, stb.).

Ami különleges kihívás még az indulás előtt, hogy néhány társadalmi minta, amit ösztönösen generációkról generációkra tanítunk egymásnak, mételyként tartanak minket távol a változásoktól. Ilyen a teljesség igénye nélkül például a szenvedéstudat, a felelősség nélküli élet (mindig csak a másik a hibás), a problémaközpontú figyelem, az önértéktelenség, a teljesítmény és fejlődéskényszer, a „mindent azonnal” hitrendszer és az ehhez kapcsolódó állandó időzavar, a személyes-én (kicsi-én, EGO, stb.) túlmisztifikálása, fontosságának túlértékelése, és természetesen a „nem lehet megváltozni” program. Ezek olyan mély társadalmi globális kódolások, hogy mielőtt bármit is tudna érdemben tenni magáért az ember, érdemes velük tisztába jönni, mennyire irányítják őt a hétköznapokban ezek a hitrendszerek és minták.

Tudni illik még, hogy milyen személyiség jegyeken érdemes változtatni, melyek az uralkodó alacsony rezgésű érzelmi energiáim a hétköznapokban és konfliktus helyzetben, mik a hátráltató szokásaim és hitrendszereim a 6 fontos életterületen.

Aztán jönnek a buktatók. Amikor már a személyes-Én enged a lélek hívó szavának, és elkezdi az ember önmagát formálni, blokkjait oldani, magasabb frekvenciájú érzelmi rezgésekre átállni, akkor szépen majd minden lépésnél az elején, később ritkábban pofára esünk. Hányszor hallom, hogy én ezt már tudom, vagy éppen megfejlődtem, és lássanak csodát, az első konfliktus helyzetnél dől a szar az egyénből, tombol az EGO, és a szeretet minőségektől távoli düh, harag, elkülönültség kerül elő. Persze a kicsike Én, a személy megmagyarázza, hogy jogosan sértődik, drámázik, mert őt csalódás, fájdalom, bántás érte.

Ám ez teljesen normális, hogy az életben történnek olyan dolgok, amik fájnak!

SŐT!

A tudatossá válás első éveiben rendszerint, sűrűn előfordulnak, mert a tudatalattinkba bekódolt minták még vidáman működnek, amik ilyen eseményeket vonzanak dacára, hogy már járod a tudatosság útját, és formálod magadat.

Normális, hogy kirúgnak egy jó állásból, vagy éppen elhagynak, vagy megcsalnak, vagy elárulnak, sorolhatnám nap-estig. Attól, hogy elkezdtél változni, még nem tudod törölni a több évtizedes mintáidat egyik napról a másikra, azok még jó ideig futnak benned, és egy csomó fájdalmas szituációt teremtenek!

Miért?

Talán pont azért, mert ekkor gyakorolhatod az új tudást, amit megszerzel, és a gyakorlat által válhatsz bölccsé.

Kirúg a főnök, és ráadásul méltatlan, igazságtalan körülmények között. Szokásos mintáiddal kapcsolódva a szituációra szarul vagy. Dühöngsz, fel vagy háborodva, vagy vádolsz és bosszút forralsz, vagy éppen otthon szorongsz, a párodnak panaszkodsz, szarul vagy, boldogtalan, alacsony érzelmi rezgésekkel tele az addigi mintáidnak megfelelően. Jellemzően ez a reakciója a ma élő emberiség túlnyomó többségének.

Milyen egy tudatos ember reakciója?

Rendben. Elfogadom. Nyugodtan feláll, leszámol, hazamegy, és derűs lelkesedéssel várja, milyen új dolgot hoz az élet számára.

Hihetetlen mi? Pedig hidd el, így is lehet.

A kettő reakció között van a tudatosság útja. Miközben az elsőből átformálod magad a másodikká, sokszor hasra esel, ám ez normális. Belecsúszol a haragba, vagy a méltatlankodásba, teljesen természetes. Ám a folyamat lényege, hogy egyre kevesebbszer vagy a régi mintáidban, és egyre többet vagy az új, általad fontosnak tartott tudatosság érzelmi szeretet rezgésein, mint megértés, elfogadás, elengedés, bizakodás, vágyódás.

Tudom, nem minden évben rúgnak ki, ezért szemléletesebb példa a változásokra talán, amikor egy tulajdonságodat változtatod meg, ami gyermekkorod óta beléd van ivódva családi kódként. Tegyük fel, hirtelen haragú vagy. Amikor számodra nem komfortos egy élethelyzet, vagy emberi viselkedés, felcsattansz, és agresszíven támadsz. Ez az alapviselkedésed konfliktus helyzetben. Ám, Te elindultál a tudatosság útján, és változni szeretnél. Miután majd minden nap, vagy héten történik az emberrel olyan esemény számos életterületen, ami nem tetszik, így ez sűrűn gyakorolható. Először üvöltesz, aztán bosszankodsz emiatt, hogy nem tudtad megállni. Aztán megint kibuksz, és megint, és megint, és ekkor szokta feladni az emberek nagy többsége, aki nem elég elszánt. Ám aki elszánt, az tovább gyakorol, és egyszer csak megtörténik a csoda, majd szétdurran a fejed belül, de megállod üvöltés nélkül. Majd kimész egy homokbányába, és ott üvöltözöl. Hatalmas lépés, mert már mást nem vontál bele a drámádba. Majd még párszor üvöltözöl a bányában, és el is buksz, míg egyszer azt veszed észre, hogy már a bányában sem kell üvöltened, sőt, a konfliktusban azon kapod magad, hogy nem is érted, mit üvöltöztél eddig, és mások tettei hogy tudtak így kiborítani. Egyre kedélyesebben fogadod a konfliktusokat, és egyre több benned az elfogadás, egyre kevesebb a harag, míg egyszer csak már nem marad más, mint megengedés, gyors elengedés, és szeretet.

Érted?

Csak néhány évig gyakorol az ember, és már meg is oldotta! Na, erre a befektetett energiára csak nagyon kevesen hajlandóak, ezért tart itt a világ, ahol…

Írásom lényege nem is az, hogy mennyien lépnek a valódi tudatosság útjára, hanem az, hogy a tudatos élet ajándéka pont az, hogy számtalanszor elbukva újra felállunk, és minden egyes felállással erősebbé válik a szeretet bennünk önmagunk és mások iránt. Elbukok, felállok, és újra belemegyek a szituba, ahol elbuktam azzal a hittel, hogy önmagam egy magasabb rezgésű minőségével tudok reagálni a következő alkalommal.

Nem adom fel!

Soha!

Mert a bukás is az élet természetes része, és a felállás is. Én immár 10 éve folyton felállok, ennek köszönhetően elég sok dolog megváltozott körülöttem, és még van egy rakás, amit megváltoztatok, mert nem adom fel, soha.

Sebestyén Zoltán

http://magambanatarsam.blog.hu/2017/09/13/egyeni_konzultaciok

http://magambanatarsam.blog.hu/2017/09/27/e_l_sz_egyeni_onismereti_kurzus

Szólj hozzá!
Címkék: önismeret

Hétköznapi szenvedők

2018. augusztus 10. 18:54 - Zoltán Sebestyén

szenvedo.jpg

Valahogy, amikor az ember figyelni kezdi a világot egy tudatosabb állapotból, rögtön feltűnik neki, hogy mennyi időt töltenek az emberek szenvedéssel. Ez már Buddha korában is így volt, és azóta szerintem csak nőtt az arány, modern civilizációnk remek teret ad megélni a szenvedést és fájdalmat. Ez nem jó, vagy rossz, szenvedni egy állapot. Nyilván többek számára nem komfortos, ők derűsek inkább, és boldogok, és persze van aki ezt is és azt is gyakorolja felváltva. Ám most a szenvedőkről írok, nézzük is mire jutottam miközben figyeltem az embereket, akik szenvednek. Az írásom megfigyelés alapú, hátha segít másoknak is észrevenni saját, vagy számukra fontos személyek állapotát, folyamatait:

Vannak az életmódszerűen, notórius szenvedők:

Aki mindenben rosszat lát, tudod, ha érik a szilva, akkor azon kínlódik, hogy le kell szedni, amikor a párja jól van, arra gondol, biztos megcsalta, azért örül, vagy kisüt a nap, már káromkodik, hogy megint süt ez a rohadt nap. Jellemzően a modern szavakkal élve depressziós - lehet még bipoláris is hozzá -, keserű, bele van zárva egy olyan szűk én-világba, ahol mindig csak rossz történik, és a jó dolgok a szerencséseké, akiket utál. Persze az univerzum működése miatt, vele mindig valami gubanc van, minden életterületén, nem is lehet máshogy. Elképzelni sem tudja, hogy neki jó lehet, megkeseredett, gyűlölködő.

Na, az ő változási hajlandósága nulla, egész ritkán van csak ébredés innen, hiszen nem befogadó semmilyen tudatos önvizsgálatra. Egészen biztos, hogy ezt az írást sem olvassa.

Vannak a maszkos szenvedők:

Amikor társaságban van, egész kellemes a jelenléte, személyiségéből magára húzza a legszebbnek tartott maszkját. Hagyományos körökben intellektuális, okos, minden témában igyekszik otthon lenni, gyerekek, család, politika, divat, stb., és kényesen ügyel rá, hogy jó képet fessenek róla. Spirituális körökben ők az ölelkező bajnokok, akiknek fülig ér a szája, és csordultig a szíve szeretettel, amikor fesztiválozik, és nagyon beavatott, nagyon okos, mindent tud.

Ám otthon, a családban, vagy egyedüllétben lehullik a maszk, és lóg az orra, nem érti miért ilyen mostoha az élet hozzá, elégedetlen mindig azzal, ami van, depressziós, merev, antiszociális, ítélkező, gyakran dührohamos és keserű.

Nem nagyon érti, mi folyik benne, miért ez a kettősség, ha meg választ kap rá, nem tudja befogadni, kritikának, ítéletnek veszi.

Változási hajlandóság kicsit magasabb, mint a megrögzött szenvedőké, de mivel nem tudatos, csak ideig-óráig tud kilépni ezekből a szerepekből. Sokan innen indulnak, szép hosszú úton a boldogság felé.

Aztán vannak a megszokásból szenvedők, akik lusták változtatni:

Aki folyton és csendesen magában gyötrődik mindenféle maszkok és színház nélkül. Feltűnt neki, hogy lehetne ez másként is, elért hozzá a tudás, de még nem tudja bölcsességgé formálni, azaz az életébe behelyezni napi szorgalommal a változásokat, a tudást. Eljár dilidokihoz, vagy ha kicsit tudatosabb már, akkor holisztikus segítőhöz, mindent ért, és tényleg érti, ám a napi gyakorlatoknál elakad, mert lusta, és nem tud erőt venni magán, inkább depizik, mert azt szokta meg.

No, egy segítőnek ők az igazi rémálom, mert hiába beszélik át a napi feladatokat, folyton kudarc a vége, mert nem csinálja, csak ideig-óráig, nincs szorgalom és állhatatosság. A kudarcokért jellemzően a segítő a hibás, ritka az önkritika.

Változási hajlandóság általában akkor ugrik meg, amikor eléri egy súlyos pszichoszomatikus betegség, mint rák, akkor át tud billenni, még ha évek, vagy évtizedek óta is gyakorolta a depressziót és szenvedést.

Vannak a fiatal szenvedők:

Tudod, akik automatikusan rákapcsolódva az össztársadalmi és családi szenvedéstérre, mintegy rutinszerűen elsajátítják, hogy az élet egy szenvedés, és minden fekete, minden olyan fájdalmas, a szerelem főként, mert abba bele lehet halni. Remek versek születnek ilyenkor a reménytelenségről, a kudarcokról, a kilátástalanságról.

Belőlük, ha nincs egy tudatos szülő a közelben, sajnos kiváló alapanyag cseperedik a felnőtt kori szenvedős típusokhoz. Bármi lehet belőlük ilyenkor, csak boldog felnőtt nem.

Változási hajlandóság külső ébresztő nélkül zéró, hiszen nem is tud róla, hogy lehet másképpen.

Erre jutottam miközben figyeltem az embereket, a szenvedőket.

 

Van-e kiút a szenvedésből, akár melyik típushoz is tartozik az ember fia/lánya? Persze.

  • Ébredés
  • Segítő
  • Napi állhatatos gyakorlás, ha kell éveken át
  • Szorgalom, befektetett energia

Ők az 5. típus, akik már tesznek és szorgalmasan gyakorolnak napi szinten. Minden nap. Minden nap.

Érted?

Minden nap.

Csupán ennyi kell hozzá.

Ha magadra ismertél, vagy egy közeli hozzátartozódra valamelyik típusban, csupán a fentiek szerint szükséges cselekedned, hogy az 5. típusba lépj, és aztán a derűs és boldog emberek közé. Persze ha szeretnéd...

Hajrá!

Sebestyén Zoltán

http://magambanatarsam.blog.hu/2017/09/13/egyeni_konzultaciok

Szólj hozzá!
Címkék: önismeret

Kezemben a sorsom

2018. július 31. 11:28 - Zoltán Sebestyén

kezemben_a_sorsom.jpg

Tudatos emberként örök dilemma, mi az, amit szabadon teremthetek az életemben, és mi az, ami előre meghatározott, azaz determinált?

Hatalmas áldás, és egyben nehezített pálya is az embernek egy egyszerű idegrendszerrel megáldott őzhöz, vagy csigához képest, hogy az embernek bonyolult, összetett gondolkodásra, és egyben teremtésre készült az idegrendszere, így lett valamikor, valahol összerakva az emberi lény. Míg egy csiga nagy valószínűség szerint javarészt áramlik az életben meghatározott sorsszerűséggel, alig beavatkozva saját individuális életébe, egy ember a bonyolult teremtő idegrendszere miatt állandóan létrehoz dolgokat, és eseményeket, amelyek egyéni érzelmi és gondolati struktúrájából jönnek létre, ha szeretné, ha nem.

Mekkora ebből a determinált, és mekkora a szabad akarat? Erre csak spirituális és filozófiai hitrendszerek léteznek, úgy tűnik ez is az egyéntől függ. Minél jobban fókuszál az egyén a SORS kerekein belül a determinált hitrendszerekre, az annál meghatározóbb, és minél jobban figyel a szabad teremtő akaratára, annál több dolog jelenik meg, ami uralkodó vágyaiból származik.

Egyszerű biológiai létformákhoz képest bonyolult idegrendszerünk áldás, mert a tapasztalatok szerint nagyon nagy szabadságfokkal teremthetünk, és nehezítés, mert nem csak jó dolgokat tudunk teremteni (vonzani), ami boldoggá tesz, hanem bizony ennek ellentettjét is, boldogtalanságot, depressziót, szomorúságot, ínséget is.

Külön nehezített pálya, hogy a társadalmi alapkód itt, kis hazánkban az elégedetlenség és boldogtalanság. Ezt majd mindenkibe bekódolják kicsi gyerekként, feltöltve a tudat alattit önbizalom hiánnyal, szegénység tudattal, szenvedésre való programozottsággal. Alig akad kivétel ez alól.

A tudatosság hajnalán, amikor egy ember ébredezik, ezekre az összefüggésekre kezd rálátni, és észreveszi, mennyi bajt tud teremteni ösztönösen a beprogramozott mintákkal, vagy éppen örömöt vágyaival. Ám ez csak a tudatosság hajnala, mert észrevenni valamit, és olvasni róla egy dolog, ám alkalmazni is, az már más. Tapasztalatom szerint olyan erősek a régi minták, hogy sokan bele sem kezdenek átformálni azokat, hiszen kiderül, hogy sokszor hónapokig, évekig is szükséges egy-egy mélyen ülő mintának a megváltoztatásához gyakorolni. Inkább becsukja a szemét, és éli tovább ösztöneiből az életét, sodródik.

Aztán van a következő lépcső (jellemzően spirituális embereknél), amikor valaki nagy energiát nem akar ebbe tenni, meg akarja úszni alkalmi blokkoldással, szeánsszal, ahol az energiateréből valaki kioldja a rossz mintát. Majd más, egy guru, mester, gyógyító megoldja helyette. A rossz hír, hogy napi tudatosság nélkül ezek a kétség kívül hatékony technikák csak rövid időre szabadítanak fel, aztán gyorsan visszaáll az eredeti állapot, és nem történik semmi. Ők aztán később mindent kipróbálnak, és csalódnak rendszerint mindenben, vagy veszik a fáradtságot, és továbblépnek a tudatosság felé.

Végül van a tudatos ember, aki meg hajlandó tenni magáért, minden nap mindaddig, míg át nem alakul az élete. Szorgalmas, gyakorol, türelmes, elégedett, és felelősségteljes önmaga iránt. Használja ő is a blokkoldó módszereket, mert tudja, hogy segítik a folyamatait, ám különbség, hogy egy-egy oldás után különös figyelmet szentel a napi gyakorlatozásra, hogy megtartsa az állapotát.

A tudatos ember célok mentén él, feltérképezi önmagában, mi a legfontosabb teendője, mit szükséges megváltoztatni az életében, és arra fókuszál. Ha párkapcsolatot szeretne, akkor a napi gyakorlatai és figyelme önmaga párkapcsolati életterületére összpontosul, miközben elvégzi egyéb teendőit, mint munka, gyerekek, stb. Mindaddig végzi kitartóan a gondolatai és hitrendszerei átprogramozását, érzelmei koordinálását, míg az be nem épül a tudatalattiba, és már magától nem fog működni erőfeszítés nélkül.

Ez a tudatos élet, amikor valaki állhatatosan használja, amit a Teremtőtől kapott, azaz a szabad akaratát.

És mi van a determinált dolgokkal? Arra úgy sincs ráhatása az embernek, azt hagyja szépen megtörténni, nem lázad, nem elégedetlenkedik, hanem elfogadja.

Te hogy állsz a teremtéseiddel?

Párkapcsolat, anyagi bőség, egészség, közösségi élet, szexualitás, család életterületeken?

Régi ösztöneidből működsz, vagy már tudatosan, szorgalmasan gyakorolsz minden nap?

Minden nap?

Ha nem tudod a hogyant, de szeretnél tudatos lenni, segítek.

A részleteket megbeszéljük magánban, de már most mondom, az alibizésben nem tudok segíteni, csak a változásokban!

Sebestyén Zoltán

info@egyhullamhosszon.hu

http://magambanatarsam.blog.hu/2017/09/13/egyeni_konzultaciok

Szólj hozzá!

Egy Hullámhosszú hétvége - Berkenye

2018. július 03. 15:34 - Zoltán Sebestyén

poszt_esemenykep1.jpg

Időpont: október 20. - október 23. szombat - kedd

Évente két hosszú hétvégi együttlétet szervezünk, ahol már egymást ismerők, és új közösségi tagok vagyunk Együtt, nagy vidámságban. Idén sem lesz ez másként, nyáron Szarvas mellett voltunk, Furugyon, ősszel Pedig a Börzsöny lábánál fekvő Berkenyére megyünk.

Berkenye egy nagyon pici falu Nógrád szomszédságában, ám amilyen pici, olyan bájos, és a vendégház, ahol leszünk, meg egyszerűen csúcs. Kemence, dézsafürdő, kényelmes, komfortos, otthonos, ideális az Együttlét számára.

Sokat kirándulunk majd, meg eszünk, és beszélgetünk vég nélkül. Vadlesre is megyünk a nógrádi vadasparkba, és megnézzük a várat, meg a Dunakanyart a Kő hegyről.

Íme a programok: 

Szombat délben érkezés, én már addigra kész leszek a kajával. Délután kirándulás a Kő hegyre, ahonnan mesés a panoráma a Dunakanyarra. A táv rövid, alig több mint 10 km, a terep kicsit szintes csak.

Vasárnap: Elmegyünk Katalinpusztára, és a tanösvényt körbe járjuk. A táv itt is 12 km körül van, ám szintemelkedés alig. Nyilván szabadon választható program, aki akar jön, aki nem, az nem.

wp_20171119_10_06_41_pro.jpg

Hétfő: Nógrádi várnézés és a nógrádi vadaspark látogatása. Szabadon választható ez is. A vadasparkba 16:00-kor tudunk bemenni, aki volt már, az tudja, aki nem, az meg még nem tudja milyen élmény ez. Egyedülálló! Ide a belépő 1500 Ft, helyszínen fizetendő.

wp_20170925_17_30_49_pro.jpg

Kedd: Átmegyünk Diósjenőre, és végigjárjuk a tanösvényt. 5 km. Szintén szabadon választható.

Maximális létszám 30 fő.

Ár Egy Hullámhosszon tagoknak: 32 000 Ft/4 nap
Ár külsősöknek: 36 000 Ft/4 nap

Ebben benne van minden kaja és a szállás költsége. Ami nincs benne, az ital, és a vadaspark belépő ára. Teát főzünk, kávét szintén, minden másféle italról magadnak szükséges gondoskodni.

Bejelentkezés nálam, a részvételi díj kifizetésével. Igazából a 30 helyből 3 helyet tartok fent olyan emberek számára, akik még nem voltak ilyen programon, és bevállalják ismeretlenül. Őket nagyon tisztelem, mert a bátorságukat élik, ezért tartom fent a 3 helyet. A maradék 27 meg amúgy is megtelik/megtelt a régiekkel.

További részletek és bejelentkezés:

Sebestyén Zoltán

+36 30 977 1853

info@egyhullamhosszon.hu

Szólj hozzá!
Címkék: Program

Balaton-felvidék vándorlás

2018. március 22. 12:12 - Zoltán Sebestyén

poszt_nagy.jpg

Gyermekkoromban ismertem minden bokrot a Szent-György hegyen, meg a Badacsonyon, és a környéken mindenfelé. Nyaranta hatalmasakat túráztunk a vidéken barátaimmal, és élveztük a szabad életet.

Most, nagyra nőve visszatérek egykori vándorlásaim színhelyére, a csodálatos Balaton-felvidékre, ahol annyi öröm ért, újra bejárom felnőtt fejjel, és hívlak Téged is, aki ezeket a sorokat olvassa, hogy tarts velem!

Szigligeten találkozunk szerdán, lerakjuk a cuccainkat a szálláson, és indulunk a Badacsonyra fel. Másnap irány a Szent-György hegy, míg harmadnap elindulunk a Káli medencébe a batyuinkkal, és ott töltünk még két napot. A napi kirándulások kényelmesek, rohanás nélküliek lesznek, akik a balatoni borok szerelmesei, jó néhány helyen megkóstolhatják délután és este a kedvenceiket. Akik már jelezték felém, hogy velem jönnek úgy, hogy még az eseményt sem raktam össze, csak az ötletemről meséltem, a személyük garancia a remek hangulatra, jó csapatszellemre.

Odautazás és hazautazás: magánban megbeszéljük, összeszervezzük.

Gyere, Te is tarts velünk, 5 nap a szabadság és öröm felvidékén, a Balaton északi dombjai között.

Időpont: 2018. szeptember 5. – 6. – 7. –  8. – 9.

Indulás: Szigliget.

Érkezés: Zánka.

Részvételi díj:

25 000 Ft/fő.

A jelentkezés a részvételi díj befizetésével érvényes.

Lemondási feltételek:

A Balaton-felvidék vándorlás indulásának időpontjához viszonyítva a programon való részvétel lemondása esetén:

60 nap és az részvételi díj befizetése között: Az részvételi díj értékének 50%-a kerül visszafizetésre

30-59 nap között: Az részvételi díj értékének 20%-a kerül visszafizetésre

0-29 nap között: Az részvételi díj értékének 0%-a kerül visszafizetésre

Szállás és díja:

Szerda és csütörtök éjszaka: Güns pince Szigliget

Régi, 100 éves parasztház gyönyörűen felújítva. Kedves, aranyos tulajdonos, igazi vidéki fogadós hangulat

http://www.gunspince.hu/hu_kapcsolat.php

Szállás díja 5000 Ft/nap +IFA, így a két nap 10 000 Ft + IFA.

Reggelit lehet kérni: 1200 Ft/nap

Péntek és szombat éjszaka: Káli panorámaház Mindszentkálla

http://www.kali.hu/szallas/kali/

Szállás díja 4000 Ft/nap +IFA, így a két nap 8 000 Ft + IFA.

Reggelit készítünk majd magunknak.

Szállásokról bővebb információ magánban.

Étkezés:

A szálláson meg tudjuk oldani a meleg étkezést este és reggel. Magánban részletesen tájékoztatlak, hogyan. A falvakban útközben étkezési lehetőség is lesz a szendvicsek gyártása mellett.

Útvonal:

Szeptember 5. szerda: Szigliget – Badacsony 12 km közepesen nehéz terepen

Szeptember 6. csütörtök: Szigliget – Szent-György hegy 14 km közepesen nehéz terepen

Szeptember 7. Péntek: Szigliget – Mindszentkálla 17 km könnyű terepen batyukkal

Szeptember 8. Szombat: Mindszentkálla – Szentbékkálla – Káli medence tanösvények 12 km könnyű terepen

Szeptember 9. Vasárnap: Mindszentkálla – Hegyestű – Zánka 14 km könnyű terepen batyukkal

A ruházattal, felkészültséggel kapcsolatban szívesen nyújtok további információkat az elérhetőségeimen.

Várlak szeretettel, tarts velünk!

Sebestyén Zoltán

+36 30 977 1853

info@egyhullamhosszon.hu

Szólj hozzá!
Címkék: Program

Halál

2018. március 10. 14:39 - Zoltán Sebestyén

A halál tágassága

halal.JPG

Ha a zsigereimbe pillantok, félelem jelenik meg, a maga természetes módján, a belém táplált az évezredes kód alapján, ahogy a modern ember kapcsolódik a halálra.

Fájdalom, hiány, fekete, könnyek, veszteség, értéktelenség, sorolhatnám…

A kaszás belém égetett képe, csuklyában, a rossz egységesített szimbólumaként, ahogy lesújtó nyerseséggel lép emberről emberre, és körötte a pusztulás nehéz, nyomorúságos szaga terjeng.

Ez van a zsigereimben, társadalmilag belém nevelt szűkös, félelmekkel tömött elmémben.

Amikor egy ember meghal, ebben a szűk térben elképesztő tragédia, hiszen minden elpusztul, amivel azonosítja magát az ember. A test elernyed, élettelen hússá torzul, elszürkül.

Aztán nézzük csak, mit találok még magamban!

Megszületünk, élünk, és meghalunk, ez egy determinált folyamat ebben az élettérben, nagyon nincs mást tenni, mint elfogadni, és alkalmazkodni. Miként tudsz alkalmazkodni, úgy viszonyulsz majd a szeretteid elmenetelekor az életeseményhez, a halálhoz. Zsigerből kiemelve a fejem a legelső tapasztalásom jut eszembe 16 évvel ez előttről, amikor nagymamám meghalt. Azt mondták a temetéskor, hogy nézzem meg a ravatalon. Hát én odamentem, és megnéztem. Ez a pillanat egy döntő fordulatot hozott az életemben. Ránéztem a mami szürke, aszott, üres fejére, szenvtelenül megfordultam, kijöttem, és közöltem, ez nem a mami. Magam sem értettem akkor, de világosan láttam, nem a mami. Ma már persze tudom, hogy az a fiatal srác, aki a materializmusra kapcsolódva tengette életét, egyszerűen találkozott egy tágasabb tudással, egy olyan tanítással, ami aztán elindította látni a világot másként.

Teljes értetlenség volt bennem, sírni sem tudtam, mert csak azt láttam, hogy eltemetik mamit, ám az nem mami. Akkor hol van a mami? Zavarosan ácsorogtam, tipródtam, máig emlékszem, hogy egyszerre éltem meg a körülöttem lévők fájdalmát és hiányát, és a magam káoszát. Aztán gyorsan elhessegettem magamból a zavart, és visszakapcsolódtam a hétköznapok sűrű világába.

Eltelt sok év ezután, és meghalt a papám és a másik mamám is, pontosan nem emlékszem a változásaimra, ám azt tudom, hogy amikor a másik mamám meghalt, már egy erős és biztonságot adó érzés volt bennem: ez nem baj, ez normális, hogy az ember meghal. Ez egy természetes folyamat része, születünk, élünk és meghalunk. Nyugalom volt bennem, ami már nem a legkülső rétegem zsigereiben raktározódott, ahol a félelmek, hanem valami mélyebb „én”-ből fakadt, valahonnan a belső világomból, ahol egy érett és bölcs „én” ücsörög, és küldi folyton a jeleket nekem, hogy tágítsam a világképem az anyagba ragadtság szűkösségéből kilépve.

Aztán egyszer csak elkezdem érezni a halált, annak egy sokkal nagyszerűbb és felemelőbb formáját. A nyugalom mellé valami anyagi korlátokon túli valóság kezdett beszivárogni, miszerint a halál a létezés természetes állapota. Olvastam persze akkor mindenféle hitrendszereket, reinkarnáció, meg túlvilág, meg sorolhatnám, amik ideig-óráig a valóságomban helyet kértek, ám csak útjelzők voltak a maguk nagyszerű kegyelmi értékeivel, könnyítéseivel, hitrendszerek az emberi elme megnyugtatására, ám nem többek a félelem hitrendszereknél, ahogy semmiféle intézményesített és kollektivizált tanítás (vallás, társadalmi elvárás) sem lehet mértékadó az univerzum szubjektív szabadságára kapcsolódó létező számára, mint én is vagyok.

Az emberi egyén egyedi és megismételhetetlen természete arra hív, folyton arra figyelmeztet, hogy tapasztalj, tágulj, bontakozz ki, szélességben, magasságban, mélységben, minden irányban, amit az emberi létezés síkján csak tapasztalhatsz. A korlátok, hitrendszerek hasznos mérföldkövek, ám a szubjektív valóságteremtő eredendő mivoltunk folyton helyet kér a tudatosság állandó tágulásaként megnyilvánulva. És ennek a tágulásnak, az érzékelés határtalanságának csak önmagunk és hitrendszereink szabhatnak határt, ahogy a végtelenségének is csak a mi megengedésünk és nyitottságunk tud utat engedni.

Meghalt Misi barátom.

Misi barátom halálát már jó ideje éreztem, így nem ért váratlanul, dacára, hogy csupán a 30-as éveit taposta. Ha az ember sokat tölt az intuíció világában, ahol én rendszeresen megfordulok, kialakul a képessége, hogy az idő eltűnjön a lineáris síkról, és helyette átlássunk múltból jövőbe a jelenen keresztül, és keresztbe kasul. Az elme, ami bele van kötve az idő folytonosságába, ám ez csupán egy érzékelésünk, tény, hogy a legdominánsabb a modern embernél.

Minél érettebb egy ember, annál jobban kezd nyitni más síkokra is, ahol a tágasabb létezés tárulkozik elé. Nyilván egy anyagba ragadt ember, aki napi drámáiban dolgozik, kapcsolódik, figyelmét a világ állandó impulzusaira szegezi, nem érzékeli a fizikai síktól elváló egyéb síkokat, és úgy éli életét, hogy csupán a test, és a hozzá szorosan, az 5 érzékszervvel felfogható behatások léteznek. Talán ez a legszűkebb élettér, amiben élhet egy ember, és lássuk be, a jelenben a közel 8 milliárd ember túlnyomó többsége erre a korlátolt, szűk világra fókuszál, ami nem baj, hiszen ezt is választhatja az egyén a szabadságára kapcsolódva.

Mit érzékelek most, hogy Misire kapcsolódom, aki „Ő” a tágasságban, teste nélkül? Amikor mamámat nem találtam a testében, még nem tudtam szavakba önteni, ám most már megadatik, és ezért meg is teszem, hadd legyek én is mérföldkő sok ember életében tudatosságának, és szubjektív valóságának formálásában, ahogy az egyedi igazára kapcsolódik.

Egy embernek csak jelmeze a test, egy alkatrész, ami csupán a felszín. Test, amire vigyázni illik, míg benne vagyok, óvni, és gondoskodni róla, ám az „én” ennél határtalanul nagyobb, tágasabb, és mélyebb. Mamánál tapasztaltam először, hogy az ember érzékszervekkel felfoghatatlan létező, és ami valójában még vagyunk, azt szemmel, orral, tapintással érzékelhetetlen, valahonnan máshonnan láthatjuk csak. Amikor az „Én” leveti a testet, és elválik tőle, érzékeljük ezt, mindannyian, ám míg egy tudatos emberben ez a felismerés nagyszerűséggel jár, addig egy zárt emberben a hiányt gerjeszti csupán. Talán ez a gyász legmélyebb oka is, a hiány, nem is a test hiánya, ahogy a földbe kerül, hanem a testből az „én” hiányának sokkoló érzése, ami a materialista embert zsigerileg félelemmel tölti el.

Misi kilépett a testből, és talán még soha nem érzékeltem ilyen tisztán őt, mint most. Itt van velem, és mindenkivel egyszerre, kikkel dolga volt ebben az életben. Itt van velem, és ezer kép jelenik bennem, ahol „mi”, az Egységünket táplálva vagyunk időtől függetlenül. Nekem ő csodálatos példaképem, mert olyan minőség árad abból a hatalmas térből, ami „Ő”, ami nagyon ritka ma, ezen az idő és térsíkon. Most, mikor levált a testről, ezt a káprázatos minőséget nem torzítja a test, és az elme, szabadon tud áramolni itt, mindenhol az a nagyszerű és felfoghatatlanul magas szeretettér, ami Ő. Most ebben merítkezem meg, ebben a korlátlan nemességben, amit érzékelek belőle, a lélek esszenciális csodájában fürdök, időtlen és tértelen nagyszerűségben. Ez a halál legmagasztosabb pillanata, hiszen teret ad levetni a korlátokat, és megmutatni a kiteljesedett, határtalan létezőt, amik vagyunk…

Ám közben az is én vagyok, aki zsigereiben érzi a fájdalmat is, és könnyezik, átérzi a családja veszteségét, meg egyszerre vagyok az is, aki ünnepelve kapcsolódik az örökkévalóságban Misi határtalanságára, az idő, a tér, azaz az emberi szűkösség korlátaiból kilépett eredendő létezésére, ahol betölt mindent körülöttem, szabadon, az univerzum teljességébe és végtelenségébe simulva.

Ahogy az élet, a halál is ezer formában van jelen itt, a létezésben, a maga természetességében, végletekbe forduló viszonyulásunkban, emberi mivoltunkban.

Felmerülhet benned, miközben ezt olvastad, vajon halál sem kell ahhoz, hogy túllássunk a szűkös emberformán, és rálássunk a tágas emberformára? Igen a válaszom. Talán ez az emberformában létezés egyik legmagasztosabb pillanata, hogy amikor ránézel valakire, nem csupán az EGO-ba megnyilvánult individuumot látod meg, hanem annak határtalanabbul tágasabb részeit is. Amikor így kezded élni a mindennapjaidat, lassan elkezd kikopni belőled az ítélkezés, és felváltja a megértés. Az emberben nem a „rosszra” figyelsz már, hanem azt csak szimplán elfogadod, mint rárakódott társadalmi, és neveltetési minták által torzult megnyilvánulást. Mert látod a kis szerencsétlen, dühös, agresszív, zavaros, haragos, káoszban élő személyt is, ám érzékeled mögötte azt is, ami valójában „Ő”, a csodát, a létezés nagyszerűségét, amire nincsenek szavak, hogy milyen, csak ideák és érzések, meleg, simogató, megnyugvást hozó bizonyosság az értékességében.

Ez a legnagyszerűbb ajándéka a halálnak, mert visszavezet az élőkhöz, meglátni bennük a nagyszerűt.

Sebestyén Zoltán

Ahogy tenni tudok érted:

http://magambanatarsam.blog.hu/2017/09/13/egyeni_konzultaciok

http://magambanatarsam.blog.hu/2017/12/19/ujrainditas_alapallas_valtas

http://magambanatarsam.blog.hu/2017/09/27/e_l_sz_egyeni_onismereti_kurzus

http://magambanatarsam.blog.hu/2018/02/24/vissza_az_eredethez

Szólj hozzá!

Vissza az Eredethez

2018. február 24. 08:54 - Zoltán Sebestyén

eredet.jpg

Nincs mit írnom részletekként, és ajánlásként, mert minden szó csak a kíváncsi elmédet táplálná, márpedig ez a beszélgetés pont az elmédtől lép el, és tárul fel benned egy sokkal tágasabb én-tér.

Ennyi pont elég, hogy benned megformálódjon a döntés, eljössz-e hozzám.

Az idő, amit Együtt töltünk (egész nap) értéke 25 000 Ft, ami tartalmazza a beszélgetést, és a teljes ellátást étellel és itallal.

Írj, és egyeztetjük a további részleteket:

Sebestyén Zoltán

info@egyhullamhosszon.hu

Szólj hozzá!