Volt egyszer egy kedves indián lány, mosolygós, kedves teremtés, üde és gondoktól mentes világban létező. Reggel derűvel ölelte magához a felkelő nap fényét, becsukta szemét, és hagyta, hogy az első sugarak simogassák lágy melegükkel. Csak ült a falu szélén a réten, és csendben fürdött a természet teremtő Istenének ajándékában, a fényben. Ilyenkor igazából nem gondolt semmire. Azt érezte, hogy kiszakadva testéből lelke szárnyalva utazza be a teret a Nap és a Föld közötti végtelent, reppen felhőről - felhőre, csillagról - csillagra, bejárja a nagy Ég minden szegletét. Csodás volt minden reggele. Csak ő és a Tér, az áldott és pompás Tér. Aztán kedvesen visszatért testébe, kinyitotta szemét, körülpillantott, beszívta a friss hajnali levegő illatát, majd körbefordulva felajánlotta a napját az Ősi Szellemeknek, hogy táplálja őket az élet ragyogása, és ők áldjanak meg minden létezőt, embert, növényt állatot.

Kedélyesen tipegett a falu wigwamjai között, és lelkesen ölelte meg az álmosan ténfergő falubelieket. Osztotta szeretetét, csókjait, öleléseit. A falu minden lakója imádta a kis indián lányt, bearanyozta minden reggel az ébredést, jókedvet és örömet hozva a legzordabb álom után is. A kis indián lány szerette az életet, minden ember, állat és növény a barátja volt, minden élő és meghalt, aki csak valaha is érintette, ismerte, látta őt.

Nagyapja, aki nemrég tért meg a Szellemvilágba arra tanította, hogy a létezés csodálatos ajándék, egy csoda, ahol időt kaptunk kiteljesedni a szeretet ősi fényében, amit a reggel napsugara hoz el a szívébe minden létezőnek. Az életet olyan áramlásnak tartotta, mint a csörgedező patakot a falu szélén. Táplálónak, csendesnek, boldogan zajlónak, néha tajtékosnak és néha túláradónak.

Amikor néhány éve puma támadt rá, és hagyott rajta szörnyű sebeket, az élet tajtékát alaposan átélte, ám nagyapja szelleme csodás gyógyulásban nemcsak testét, hanem lelkének is egészséget hozott. A puma, amit befogott a falu férfinépe, ma a legjobb barátja, szelíden bandukol most is mellette, a hajnali örömben. Kicsi indián szíve befogadta a legnagyobb tisztító fájdalmat, és megértette, a puma jelentette számára régi, fájdalmakkal teli világot, ahol mindig szomorkás volt, telerakta kibontakozó életét fájdalmakkal öröm helyett. Amikor a puma eljött érte, és megtámadta, ezt a fájdalmat hozta el a külső világban is, ő teremtette a belső nyomorából. Aztán megszelídítette a fájdalmát bent, és szelídé vált a környezete kint.

Ma, mikor a létezésen töpreng csendes egyedüllétben, vagy a falu közösségében: áramlik. Kicsi szorongó lányból boldog nagylány lett, és míg régen a falu népe támogatta, és segítette, hogy kedély rózsái nőjenek a szívében, ma már ő ragyogja be szeretetének nagyszerű állandóságával néha szomorkás társait. A ború csak illúzió, tanítja az esti tábortűz mellett a gyermekeknek. A fájdalom, a szenvedés, az agresszió, a harsogás, az akarás, a félelem mind csak illúzió, a fejben folyton erős ember nyomora. Ki a fejét elcsendesíti, és szívéből él, annak jutalma a boldog és áramló létezés, a problémákkal benépesített élet helyett.

Ki szívében árasztja a szellem, Isten szeretetét, az derűben létezik.

Sebestyén Zoltán – Magamban a társam

Egy erős programozás él már jó ideje a köztudatban, miszerint mindenkinek van egy ideális társa, és nincs más dolog az életben, mint megvárni Őt míg megérkezik, majd boldog együttlétben megöregedni. Megjön, Ő, aki hozzád való, hozzád rendelte az ég, kapcsolódtok, és máris minden rendben van, párkapcsolat kipipálva. Olyan erős bástyákat épített ki ez a hitrendszer, hogy észrevétlenül százfélén hívja magát, és minden más, tőle különböző valóságkép eltörpül mellette.

Kicsi, pici gyermekként ültetődik belénk, mikor a mesékben a herceg megérkezik fehér lovon, vagy éppen a hercegnő ránk villantja varázsmosolyát. Ott tátjuk a szánkat apró kisgyermekként, és ültetjük jó mélyre a magokat, hogy aztán később egy érett táptalajból az kikelhessen, és kamasz korunktól egészen addig kísérje az utunkat, amíg locsolgatjuk a gondolatainkkal, és ragaszkodásunkkal.

Nagy Ő, harsogja évtizedek óta a média, és pompázatos csillogás közepette erősíti bennünk, miszerint egy, azaz egy ember a hozzád való, akivel kapcsolódva a szerelem mámorában élhetsz a mindennapok mézédes paradicsomában.

Ő a Lélektársad, a másik Feled, sorolhatnám még hány kifejezést találtak rá különböző közösségek, akik valóságában csupán egy IGAZI létezik, akire érdemes várni, bármeddig…

Milyen szép világban élnénk, ha a valóság is visszatükrözné ezt a hitrendszert a párkapcsolatokban. Akkor bizony a válási statisztikák valami egész más képet mutatnának. Mindenki ügyesen megtalálná a magához valót, és élnének boldog, kiegyensúlyozott életet. A tapasztalásom gondolom sejted, hogy egészen más. A hozzám fordulók zöme valahogy 30, 40, sőt 50 év alatt sem talált rá az IGAZIRA, valahogy mindenkiben talált az évek során egy rakás hibát, ami miatt aztán elvált. Nem értik, miért nem jön már el hozzájuk a NAGY Ő!

Tudjátok, amikor egy előadásomon azt ejtem ki a számon, hogy szerintem végtelen számú lélekszövetséggel érkezünk meg ide, erre a gyönyörű bolygóra, meg szokott egy pillanatra dermedni szinte mindenkinek a mosoly az ajkán. Hitem, miszerint az élet végtelen lehetőségek sorát kínálja Neked a boldog kapcsolódásra, olyan idegenül hangzik, annyira szélsőségesen más, hogy leginkább értetlenségre, nem befogadásra lel. Az emberek társadalmi szocializációjukban maximum ritkán azt hallják, hogy önmegvalósításukban bármivé válhatnak, és korlátlan lehetőségekkel várja őket az élet, ám a párkapcsolati hitrendszerek már sokkal inkább korlátoktól hemzsegő teret kínálnak, ahol belépve egy csőbe rendkívül szűk a mozgástér.

Játssz csak el egy kicsit az én valóságommal? Itt élsz a Földön, egy gyönyörű helyen, és eredendően boldogságra vagy hangolva a forrásod által. Amikor megszületsz, a világot örömmel és szeretetben fogadod be, kicsi gyermekként nem vagy kondicionálva borús gondolatokra, hanem figyelsz, és tapasztalod a környezetedet. Ilyenkor elméd még gyakorlatilag üres, a létezés akadályok és korlátok nélkül nyilvánul meg benned!

(Később persze családi és környezeti mintákkal tölti fel magát az elme, és kialakulnak a minták, amik alapján aztán kiteljesedsz, vagy beszűkülsz itt, ebben az életedben.)

Tételezzük fel, hogy optimista, élet igenlő életet élsz, vagy legalább fogadd el, hogy van ilyen. Képzeld el, hogy a létezés jót kínál Neked, folyton küldi hozzád a tutajokat, hajókat, kompokat, amikre felkapaszkodva megpihenhetsz, és magadba tekintve örömöddel és boldogságoddal kapcsolódhatsz másokhoz életed óceánján. Ha az egyik számodra komfortzónán kívüli, küld az élet másikat, ahol ismét megtapasztalhatsz egy rakás jó dolgot. Ám ha életigenlő és könnyedén kapcsolódó vagy, akkor hamar kialakítod azon a hajón a boldog életedet, amelyikre éppen felkapaszkodtál, és nem ugrándozol, hiszen önmagadban jól létezve megtaláltad az összhangot a hajón. Látod közben, hogy az óceán végtelenében végtelen hajó úszik még pompás vitorlázattal, ám csak észre veszed, és nem mozdulsz feléjük, hiszen jól vagy ott, amin éppen utazol.

Így látom a végtelen lélekszövetségeket, a végtelen lehetőségek világát. A jelenemben remek kapcsolatban élek a társammal, ám azt is látom, hogy megszámolhatatlan mennyiségű nagyszerű nő van még a világban, akivel hasonlóan mély és tartalmas kapcsolódásra lennék képes. Nyilván nem olyan lenne, mint a mostani, ám nincs is ilyen elvárás bennem, és nyilván nem is cél, hogy megtapasztaljam a másságot, mert nagyon szeretem a jelenemet a társammal. Ám a lehetőségek mindig készen állnak, a lélekszövetségek, ha életre hívom őket.

Visszakanyarodva a hitrendszeremtől merőben és végletesen különböző IGAZI kultuszra azt gondolom működőképes elmemodell és gondolati minta, van, aki megtalálja benne a boldogságát, és fiatalon találkozva a nagy Ő-vel egy életen át boldog kapcsolatban élnek. Ez nem kérdés, hogy van ilyen. Számomra nem is ebben közegben vet fel kérdéseket a hitrendszer életszerűsége, hanem a mai 30-50-es életkorban élő, egyedülálló vagy párkapcsolatban csupán rövid idő eltöltésére képes emberek vonatkozásában.

Fontos tapasztalás a hozzám fordulok esetében, akik kitartóan hisznek az IGAZI eljövetelében:

Mindaddig igényed van az IGAZI megtalálására, míg annak energiát adsz életedben, és talán pont ez a vágyódás az, ami távol tartja tőled. Szélsőséges esetben oly magas szintre tudod fokozni az álmodást róla, hogy az elvárások mérhetetlen széles kihívásának már nincs élő személy, ki meg tudna felelni. Ez talán a legnagyobb korlátja ennek a hitrendszernek, és életednek mindaddig, míg táplálod magadban.

Azt látom, hogy a hozzám forduló, jellemzően középkorú emberek jelentős része azonosul különböző szavakon és fogalmakon keresztül az „EGY való hozzám csupán” hitrendszerrel. Mindaddig élhető ez, míg nem korlátja az életnek. Ám sajnos az esetek döntő többségében az alábbi rumlikat okozza a ragaszkodás a Nagy Ő megtalálásához vagy egy párkapcsolat megtartásakor:

·         Soha senki nem felel meg az álomképnek, ami az elmében felépült évtizedek alatt

·         40 körül már a kapcsolódás 1-2. hetében „felismeri” hogy mégsem ő az

·         Szélsőséges esetben teljes kapcsolódás képtelenség, sokféle gondolati elemmel erősítve, hogy még nincs itt az Igazi eljövetelének ideje

·         Minimális a konfliktustűrő képesség, azonnali kimenekülés a kapcsolatból reakció

·         Szerelem időszak drámai lerövidülése (35 felett már csak néhány hónap jellemzően)

·         Szerelem időszak után kapcsolódás képtelenség kialakulása, azaz nem tud átminősülni az érzelmi világ szeretet kötődéssé

·         A szerelem időszak elmúltával állandó mardosó hiányérzet, hiszen azt „tanulta” az egyén, hogy a szerelem egy örök, életük végéig fennálló áramlás lesz, és mégse, ennek okán nem ő az IGAZI.

·         Szakítás utáni elengedés képtelenség, hiszen Ő volt a NAGY Ő, évekig beragadt helyzet (nyilván a nagy Ő szakított, mert neki nem volt kölcsönös a vonzalom)

·         Abnormális zaklatások és görcsös kapaszkodások egy vízióban élve

·         Összességében kapcsolatról kapcsolatra vándorlás, míg fel nem őrlődik saját teremtett poklában az egyén

A világon senkinek nem szeretném elvenni a hitét a nagy Ő-ben, és gyanítom, aki fanatikus erővel kapaszkodik ebbe a hitrendszerbe - abban a korlátozott formában - amire kódolták, már rég befejezte az olvasást, hiszen annyira idegen neki, amit írok, befogadhatatlan. Csupán azokhoz szólok, akik még mindig olvasnak, és a fenti felsorolás után azon töprengenek, hogy van-e egyáltalán kiút ebből a helyzetből.

Van.

Mindig van kiút.

Sablon nincs, csak egyedi megoldás, de van kiút.

A jelenben feltűnő, némileg finomodott változatokban már az IGAZI eljövetele után azért van némi konfliktus, amit kezelni kell tudni, meg alkalmazkodni, ami örvendetes fejlődés, hiszen kitartásra tanít, és tudatosságra. Ám még mindig ugyan arról szól a történet, csupán egy ember van hozzád rendelve, így ha őrá rátalálsz, akkor mindent el kell követni, különben hoppon maradsz. Ekkor alakulhat ki kóros ragaszkodás, önmegalázás, és szakítás után évekig tartó nem elengedett állapot, ami aztán számos pszihés deformálódáshoz vezethet. Nekik érdemes elengedni ezt a hitrendszert, és némileg tágítani legalább 2 főre a lehetőségeket, hogy be tudjanak engedni később egy újabb társjelöltet.

Az IGAZI mítosza az én világomban ugyan úgy létezik, csak azzal a két apró különbséggel, hogy IGAZIVÁ válhatunk egymás számára, és lehetőségek végtelen sora vár ránk. Persze ismétlem, ez csak lehetőség, a végtelennél jellemzően sokkal kevesebb kapcsolódásunk van, ám kétség kívül nagy szabadságot ad arra ez a hitrendszer, hogy rátalálj valakire, akivel jól tudsz együtt működni.

Akivel IGAZIVÁ tud válni az ember, sok-sok türelemmel és odafigyeléssel. Az elengedés, megismerkedés, befogadás, összehangolódás, együttélés olyan szép és letisztult folyamat, amelyben valóban két tudatos ember Igazivá válhat kortól függetlenül egymás számára. Nem kapunk készen semmit, viszont csodát és gyönyörű, sírig tartó szerelmet formálhatunk évek alatt kapcsolódásunkból…

Sebestyén Zoltán

Aktuális:

Önismereti és párkapcsolati egyéni konzultációk és terápia segítségével tudok érted tenni, ha mélyebb és átfogóbb képet szeretnél kapni önmagadról és kapcsolódásaidról. Önmagad megismerésére fordított idő mindig a legjobb befektetés az életben!

A részleteket itt találod:

http://magambanatarsam.blog.hu/2015/12/28/teremts_rendet_eletedben_egyeni_tanacsadas

Előadásaimról, csoportos programjaimról, zarándoklatokról, önfejlesztő és párkapcsolati tréningekről, szabadidős programlehetőségekről az Egy Hullámhosszon tudatos közösséggel itt tudsz tájékozódni:

http://www.egyhullamhosszon.hu/programok

A programokról hírlevélre való feliratkozásra itt van lehetőséged:

sebestyenzoltan@magambanatarsam.hu

Írj egy levelet a „hírlevél” szóval, és felveszlek a listára.